1323-ban az Anjou uralkodó, Károly Róbert hívta életre a Szent György Lovagrendet. Mint ismert, a király az Árpád-ház kihalása után került a magyar trónra, majd a merényletektől való állandó fenyegetés miatt hozta létre a társaság alkotta testőrséget. A lovagoknak világi és egyházi területen egyaránt bizonyítaniuk kellett rátermettségüket. A vitézek vigyázták az udvartartás szereplőinek biztonságát, ők őrizték az 1323-ban a fellegvárba szállított Szent Koronát, s a lovagi tornákon ők alkották a király kíséretét. Egyházi kötelmükből fakadt a keresztény hit védelme, a gyöngék, a szegények és az elesettek védelme.

A lovagrend szilárdságát jól jelzi, hogy túlélte a múló idő viharait, majd 1990-ben a Rend alkotmányát régi szellemében, de a századvég követelményeinek megfelelően keltették életre.

Mint azt Füredi Gábor, rendi prior — a renden belül több kisebb területi egység, úgynevezett priorátus működik — elmondta, a lovagok közé csak olyanok kerülhetnek be, akik megfelelnek a nagyon szigorú követelményeknek. A várományosoknak a hagyományápolás, a lovagkor harcmodorának megőrzése, a tudományos munka, a karitatív tevékenység illetve a magyarságtudat megőrzésének területén kell kimagaslót nyújtaniuk, hogy bekerülhessenek a kötött, mintegy 150 fős tagság soraiba.

Idén ezt az elismerést Békés megyéből három férfi: Dobróczki Mihály László, Csávás László és lapunk munkatársa, Both Imre érdemelte ki. Bár Dobróczki Mihály László, a karitatív, Csávás László pedig a tudományos munkában is oroszlánrészt vállal, mindhárman a magyarságtudat erősítését nevezték legfontosabb feladatuknak."