Kedves Barátaim!

Kiderült, hogy az úgy nevezett szlovák himnusz zenéje - ami eddig ismeretlen  eredetű volt - valójában egy 1908-ban Bartók Béla által gyűjtött  népdalgyűjteményben szerepelt,
maga a "szlovák himnusz" pedig nem sokkal az országrablás előtt, 1919-ben készült el, pontosabban lopták el. A népdal címe:
Aztmondják...

Itt hallgatható meg:



Szövege:

Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Inkább adnak másnak, annak a hatökrös fekete subásnak.

Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Vagy, ha csókot hint rám tizenkét ökörért, csakugyan nem adnám.

Megkínált csókjával, piros szamócával.
Megkínált csókjával, piros szamócával.
Melyet az ujjával csipegetett, midőn künn vót a nyájával.

Ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz.
Ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz.
Azután oltárhoz térdepel majd velem, s elviszen magához.

Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Hiszen azt ígérem, hogy én a rózsámmal holtomig beérem.

Aki esetleg össze szeretné vetni a másolattal (hidd el megéri):


Ezek után azért teljesen máshogy fog csengeni a "szlovák" himnusz hétfő reggelente. Ne felejtsük majd el, hogy a címer, amit az arcunkba nyomnak, az is miénk (igaz, a zöld halmokat betegesen kékre színezték, talán azt hitték, így majd nem tűnik fel), a föld, amelyen állunk, az is miénk, na de hogy még a "himnuszukat" is mi szereztük... Ilyen egy igazi tolvaj nemzet!