Írta: Gál Gyula

A szerző az elején leszögezi, hogy nem tagja egyetlen magánnyugdíjpénztárnak sem, az viszont érdekelné, hogy e pénztárak többségének hozama hogyan maradhat alul az államkötvények hozamával szemben. Mondjuk, abból kiindulva, hogy a magánnyugdíjpénztárak indulása idején éppen az olajmaf­fiózók próbáltak összegründolni egy hasonló intézményt, el lehet gondolni, hogy a mára 1870 milliád forintot kezelő szektor meny­nyire mozgatta meg a brókerek fantáziáját. Az emberek többsége valószínűleg nem is tudja, hogy az ide kerülő pénz egy részét éppen azon a piacon helyezhetik el az alapkezelők, amelyről tavaly ősszel kiderült, hogy tele van simlivel, és emiatt úgy nagyjából össze is omlott. A hitelpiacról beszélek. A kocsikra nyújtott nulla önrészes hitelekre, a hitelből befizetett lakáshitelönrészre, a bukás után is busás igazgatói prémiumokra meg a többi hasonlóra. Nem gondolnám, hogy sok sót fogok megenni a 65–70 éves koromig befizetett nyugdíjjárulékom terhére, mert egyrészt a Földnek ezen a részén a férfiak korán halnak, másrészt a munkám sem kifejezetten szívbarát. Amikor lehetett, mégis inkább az államilag garantált megoldást választottam, mert a ’90-es évek rablókapitalizmusa óvatossá tett. Az oké, hogy odaadom valakinek a kötelezően megtakarítandó nyugdíjalapom egy részét, de mi a garancia arra, hogy akinek odaadtam, jól fog sáfárkodni vele, és nem lopja el az egészet? Itt nyilván fölhördülnek az érintettek, hogy miféle rosszindulatú megközelítés ez, ám abból kiindulva, hogy a 19 szolgáltató közül a PSZÁF egynek visszavonta az engedélyét, kettő pedig csődeljárás alatt van, nem eretnek gondolat. A működők közül egy teljes mínuszban van, a többség 4–8 százalékot teljesített az elmúlt 10 évben, míg az egy darab fecske 10–27 százalék közötti hozamot mutatott ki. Ha valaki egyszer körmére nézne a brókereknek, s ellenőrizné a kockázati kihelyezések körüli tülekedést, a rendszer  működtetésére fordított pénzeket, valószínűleg csúnya világ következne. Ha viszont kevesebbet vagy csak annyit hoz, mint az állampapírok, akkor minek fenntartani egy drágán működő és veszélyes rendszert? Nem egy magyar politikus fogja megölni, hanem a brókerek.