Cikkeztünk már az októberi forradalommal kapcsolatban, nem kívánok újra nekiesni a témának. Tiszteljük a hősöket, tiszteljük elődeink akaratát, amivel változtatni akartak egy gyilkos rendszeren. Nem tiszteljük azokat, akik csak belső, hatalmi puccsot hajtottak végre, így a Vologya fedőnevű Nagy Imrét és társait, és a kalandorokat, a köpönyegforgató politikai bűnözőket sem. Elismerjük, akik tettek, és hősként emlékezünk azokra, akik az október 28-i fordulat után az igazi magyar nemzeti és szociális forradalmat meghirdették.
A forradalom emlékére azonban gyorsan ráültek a cionista hazaárulók, volt liberális újratemetés, meg amit csak akartok cirkusz. A gyilkosok kiszolgálói, szekértolói, valamint a nagy megalkuvók - Antal József és társai - meg ott sorakoztak a koporsók körül. Felszólalt Soros György Fidesz csapata és megannyi újsütetű "hazafi", és amikor Rácz Sándor - egy igaz a hamisok között - felszólította a tömeget, hogy énekeljék el a "Boldogasszony Anyánk" himnuszunkat, a sok pofázó csak pislogott és csuklott.
Emlékszem még arra, hogy jóapám 1985-ben már kitűzte október 23-án a magyar zászlót a ház falára, kaptunk érte hideget, meleget.... kit érdekelt? Ezek a megalkuvók, az újratemetők és bandájuk, vagy ezek szülei akkor még igen nagy ívben sunyítottak, élvezték a jó pozíciókat, apuci jó fizetését, a balatoni dajcsezommert.
Azóta persze sokat tanultunk. Az igazi 56-osok felnyitották hamar a szemünket, micsoda ellentmondások vannak az egész forradalommal kapcsolatban. Hogy azok akik kimentek, nem mind jó emberek ám, mert először a komcsik húztak nyugatra, majd a forradalmárok, közöttük rengeteg ügynök, csaló, a megnyitott börtönök rablóbanditái, és még ki tudja mennyi tróger. Hogy "nagyimre" nem az, akinek hiszitek, inkább volt hazaáruló, mint magyar ember. Az igazi hősök pedig ismét elfeledve, elhazudva, sokszor a mai napig nem ismert helyeken alusszák örök álmukat. Hogy akiket futtatnak mint 56-osok, sokszor semmi közük sem volt semmihez, akinek pedig valóban kijárt volna a tisztelet, kipiszkálták, elüldözték mindenhonnan. Rá kellett jönni mindenkinek, hogyan lehetséges, hogy Gyurcsány "FLETO" miért áll bűnbánó átszellemült képpel az ötvenhat tiszteletére épített undormány emlékmű előtt, és vigyorognak a "nagyimre" szobor mellett, hisz Imike az ő emberük volt. Az, hogy kivégezték, már csak a saját rossz helyzetfelismerésének köszönhető - nem azt csinálta, amit mondtak neki.
Ötvenhat ezután jó lett mindenre. A szavazások idején feltüzelni a jónépet, őszödi beszéd miatt zavargási alapot teremteni, amire csak akarod, arra használod. Így lett mára egy csalásnak induló, de igaz szabadságharccá vált történelmi tényből bazári kirakodóvásár, egy elcsépelt cirkusz.
Azok pedig, akiknek igazán van mire emlékezni, értetlenül nézik, mi is történik. Hogy lehet az, hogy a felszólalók nagy része valami mondvacsinált szervezet zsidó funkcionáriusa, és összevissza locsog ökörségeket? Hogy lehet az, hogy a televízióban riportra hívottak szinte kizárólag zsidók, lehet az művész, titkárnő, értelmiségi vagy valamilyen dolgozó, és osztják hatalmas bölcseleteiket a megújuló fasizmusról, a rémisztő folyamatokról? Akkor nem voltak sehol, nem érezhetik át azt az érzést, mely örökre összeköti azokat, akik valóban ott voltak. Akik azonnal felismerik a másikban a volt, és akkor még ismeretlen bajtársat. Ez egy olyan érzelmi kisugárzás, melyet a hamis vigécek nem tudnak kisajátítani, mert csak az akkori felemelő érzések lenyomatával rendelkezők sajátja. Akik nem élték át a zsebkéses zászlószenteléseket, akik nem hallották a lövedékek és a robbanások hangját, akik nem látták a gatyájukba vizelő ávósok szánalmasságát és nem látták folyni a vért, azok nem is tudják, hogy mi történt akkoriban. Ezért mindazokat, akiket halálukig összeköt a régi kapocs, ezek a hazugok nem tudják megtéveszteni, és ha eljön az igazság ideje, az új nemzedék is tudni fogja, milyen az, amikor az ember átlépheti a saját korlátait.
Ezért az igazi 56-osok most csendben, a harcosok és a mártírok szellemi közösségének láthatatlan templomában emlékeznek. Az érzelmek feltörésekor szemeikben csak könnyet láthatsz, mert nem értik, mi történik a mai fiatal nemzedék lelkében. Tisztelet helyett a felejtés ködfüggönye borul rájuk, és csak a hazugság hangjai erősödnek, évről-évre. Akiket megtört a terror, a betegség és a szegénység, már kihúzni sem merik magukat, mert nem tudják kire kell, lehet büszkének lenni. Ha pedig igazi magyar szót hallanak valahol, csak csendben odamennek, és hálásak minden szóért, mert ők már beszélni sem mertek. Megszorítják a kezedet, szemedbe néznek, és emlékeznek... csendben, befelé fordulva. Mert a hősöket sérti ez a cirkusz, a sok hazugság, a cionista ferdítés. És fogynak, lassan már nem lesz aki emlékezzen az igazságra, csak a hazugság marad meg.
Marad a cirkusz, a kirakodóvásár, a "Vologya" köntösbe bújtatott hazugságözön, amely láthatóan egyre kevésbé érdekel bárkit is. Az idei 56-os ünnepeken alig voltak emberek. Pár ezer itt-ott. Nulla, semmi, vicc. Talán ez is volt a cél.

Gyártó István - Jövőnk.info
http://www.jovonk.info/2010/10/26/oktober-23-lecsengett-forradalmi-evfordulo