Sőt, állítólag nemcsak lefúrtak, hanem valami olyan szörnyű dolgot találtak ott, hogy a hadseregnek le kellett zárnia a területet, és azóta sem engednek oda senkit. Halottak napja felé közeledve stílszerűen ennek az évek óta terjedő körlevélnek járok utána.

Mivel az emberek többsége csak átfutja a hosszabb szövegeket, jó előre jelzem, az alábbi történet kitaláció, valóságtartalmáról a képregénycsík alatt olvashattok.

“A hetvenes években a Szovjetunió területén, Szibériában egy nemzetközi geológusokból álló csoport fúrásokat végzett a földkéregben. Mivel arrafelé már találtak olajmezőket, ezért az ő céljuk is olaj, vagy földgáz felfedezése lett volna. Természetesen azon a területen jó eséllyel találhattak is volna. A hetvenes években az a szovjet elmélet uralkodott, hogy minden területen le kell győzni a nyugatot. A kommunizmus erős és ezt meg kell mutatni a világnak. A Kola-félszigeten ami ma is Oroszország, sikerült egy tizenkét kilométernél is mélyebb fúrást végrehajtani. A cél persze a tizenöt kilométeres fúrás lett volna, de jelenleg ez még sehol sem sikerült. Dr. Dimitrij Azakov és norvég kollegája Barn J. Nummendahl által vezetett fúrócsoport célja a tizennégy kilométeres mélység elérése volt.
 
Azonban a fúrás kilencedik kilométerénél a fúrófej egy erős kőzetrétegbe ütközött. Órákon át úgy küzdött a mélységben a fúrófej, hogy a fúrószár és az egész fúrótorony folyamatosan remegett. Majd egyszerre abbamaradt a remegés és odalenn a fúrófej is felgyorsult. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy üregbe fúrtak bele. Ilyenkor bevett eljárás, hogy kihúzzák a fúrófejet és egy speciális mikrofon segítségével, amit az üregbe eresztenek le, a földalatti mozgásokat lehallgatják. A legnagyobb megdöbbenésükre nem a szokásos lassú elnyújtott hangokat hallották, ami a földrétegek egymásra ható nyomásából fakadóan hallható, hanem jól kivehetően emberi sikolyokat, amikről felvételeket is készítettek.
 
Ezen a felvételen angol kommenttel: http://www.youtube.com/watch?v=8iPIXq_jGMQ

 
Jól kivehető az emberi fül számára is, hogy férfiak és nők sokasága sikoltozik. A felvétel végig visszhangos, ami nem annak köszönhető, hogy az 1977-es technika ennyire torzított volna, hanem valószínűleg az üreg falairól visszaverődő valódi visszhangok miatt. Aki csak meghallgatta a geológusok közül, mind mély megdöbbenéssel és tanácstalansággal viszonyultak a felvételhez. Izgalom uralkodott el a táboron. Mindenki meghallgatta és sokan ki is mondták, hogy szerintük a pokolban kínlódó emberek tömegének hangját hallják a felvételen.

Ezt a hangot az oroszok később vették fel: http://www.youtube.com/watch?v=R_wwLd9Rk3k&feature=related
 
De a döbbenet még ezután érte el a tetőfokát. Azon az éjjelen a furatból, hirtelen nagy nyomással füst tört fel a magasba. Pár másodpercig tartott a jelenség és a füstből egy denevérszárnnyal rendelkező több méteres lény csapott hirtelen a táborra. Körözött a megzavarodott emberek felett és élvezte, hogy félnek tőle. Majd elrepült az éjszakában. Ekkor olyan pánik tört ki és akkora volt a fejetlenség, hogy a közeli városból az összes mentőautónak ki kellett jönnie. Nagyon erős és nagyon nagy nyugtató mennyiséget tartalmazó injekcióval tudtak csak egyeseket megnyugtatni. Sokakat be is vittek sokkhatás miatt a közeli kórházba. A geológus kérésére a tábort lezárta a hadsereg és azóta sem lehet megközelíteni azt a helyet.

Dr. Azakov a következőket mondta az esetről: Mint kommunista, nem hiszek a mennyben, vagy a Bibliában, de mint tudós, most hiszek a pokolban. Az esetről jó ideig hallgatnia kellett a Szovjetunión belül, de az azonnal hazaküldött nemzetközi geológus társaság szabadon elmondhatta a sajtónak a szibériai esetet. Bár sok év telt el azóta, hogy ez az eset megtörtént, a világ kicsit el is feledte, de mind a mai napig vannak egyéb olyan események is, amik megerősítik ennek az esetnek a hitelességét.
 
Jacques Cousteau egyik embere merült a Karib tenger egyik barlangrendszerébe, ami olyan merülést jelentett, amikor a barlang a tengerfenék alá vezetett. A barlangba való süllyedés után rögtön behúzta a mentőzsinórt, jelezve, hogy azonnali mentést kér. Amikor kihúzták a fedélzetre, sokáig olyan pánik volt rajta, ami miatt meg sem tudott szólalni. Amikor pedig erőt tudott venni magán elmondta, hogy olyan tisztán kivehető emberi sikoltozásokat hallott, hogy rettegés tört rá és menekülni akart. Ez az eset ott történt, ahol Cousteau kapitánynak az a híres mondata hangzott el, hogy amit ő ott látott a mélységben arra még nincs felkészülve a világ, ezért nem mondhatja el.

Sergei Solovjov, Novosibirsk”