A Szlovák Nemzeti Párt egyik plakátja azt hirdeti. Pozony? Nie, Bratislava! Vagyis: Pozsony? Nem, Bratislava. Arról, hogy ez menyire így van a Felvidék.ma hírportál publicistája alkotott véleményt.

Pozsony Szent Erzsébet lábanyomát őrzi, Bratislava Gustáv Husákét. Pozsony szabad királyi város volt, Bratislava csak kerületi székhely. Pozsony a Magyar Királyság fővárosa volt, Bratislava csak Szlovákiáé.

Pozsony szervesen, emberléptékűen fejlődött, Bratislava rákos daganatként. Pozsony háromnyelvű város volt, Bratislava csak egynyelvű. Pozsony 18 királynak és királynénak kiáltott vivátot, amikor megkoronázták őket, Bratislava Hitlert, majd Sztálint éltette, amikor láncra verte. Pozsony befogadó város volt, Bratislava a magyarokat kilakoltatta. Pozsony a Szent Korona mását helyezte legnagyobb templomának tornyára, mely az alkotmányosságot jelképezte, Bratislava egyik dombjára a Slavínt állította, mely a leigázó szovjet katonákat dicsőíti. Pozsony a történelmi szobrászat legnagyobbika, Fadrusz János szobrát állította föl, Bratislava a kommunista sematikus Ján Kulichét. Pozsony Mária Teréziának állított szobrot, aki a pozsonyi várat fejedelmi pompával restauráltatta, Bratislava a partizánoknak, akik végigpofozták a város lakóit.

Pozsony Petőfinek is szobrot állított, Bratislava mindig megcsonkítja azt. Erkel Ferenc a pozsonyi harangokra gondolt, amikor a Himnusz zenéjét komponálta. Bratislava ütemesen tapsolt a kommunistáknak. Pozsonyban működött Pázmány Péter hercegprímás, egyetemalapító, Bratislavában Jozef Tiso plébános, háborús bűnös. Pozsonyban Haydn, Liszt, Bartók zenélt. Bratislavában az Alexandrov-együttes. Pozsonyban alapított egyetemet Mátyás király. Bratislava bezáratta az Erzsébet Egyetemet. Pozsony 1848-ban nemzetőrséget szervezett, mely rendbontókat kergetett szét, Bratislavában cseh legionáriusok gyerekeket öltek meg 1919-ben. A csehek már 1271-ben egyszer bemutatkoztak. A várost kifosztották és felgyújtották. Ennek esett áldozatul a városi levéltár.

Pozsonyban üléseztek a reformországgyűlések, melyek az emberi jogok kibővítésén fáradoztak, Bratislavában iktatták törvénybe a zsidók deportálását, a szlovák nemzeti tanácsok és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az emberi jogokat tipró törvényeket, rendeleteket, majd azokat legutóbb megerősítette. Pozsonyból indultak a honvédek Bécs fölmentésére, Bratislava a háború után lágerbe zárta a magyarokat és elhurcoltatta Esterházy Jánost. Pozsonyban Kossuth Lajos szónokolt, Bratislavában Andrej Hlinka. Gróf Széchenyi István Pozsonyban alapozta meg a Magyar Tudományos Akadémiát, Bratislava elkobozta a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság vagyonát. Pozsonyban Csányi László függetlenségi nyilatkozatot bocsátott ki, Bratislavában Bacílek, Meciar, Slota, Fico félemlíti meg az embereket. A pozsonyi Grassalkovich-palotában Albert Kázmér szász-tescheni herceg, a világ legnagyobb grafikai gyűjteményének létrehozója lakott, a bratislavai Grassalkovich palotában a világ legnagyobb ostobaságait mondogató "ujo" Gasparovics elnök.

Pozsonyban épült a Szent László-ispotálytemplom, Bratislavában lelketlen toronyházak csúfítják a város panorámáját. Pozsony zsinagógát épített, Bratislava lerombolta. Pozsony vízi kaszárnyát épített, Bratislava ízléstelenül körbeépítette. Röviden: amit Pozsony ezer év alatt fölépített, azt Bratislava nagyobbrészt kilencven év alatt lerombolta. A történelmet is. Ez már valami!
Pozsonyban ilyen szomorú események sohasem történhettek volna. Ezért értek egyet az SzNP óriásplakátjával. Ez már évtizedek óta nem Pozsony, ez csak Bratislava! De hogy miért alakult így, azt a következő újkori legenda magyarázza meg.

Az Úr a Földre jött és egy nagy zsákot cipelt a vállán, mely teli s tele volt idiótákkal. A zsák anyaga nem sokáig bírta el e súlyos terhet és kiszakadt. A sok idióta lepottyant a földre. Még szerencse, ha fejükre is estek, ez az IQ-jukat nem befolyásolta. Az Úr elmosolyodott és azt mondta: "No nem bánom, nem fogom én összeszedni ezeket, Bratislava egyszerűen itt lesz!"

Aki nem hiszi, nézzen körbe a szlovák fővárosban!

(Balassa Zoltán, Felvidék.ma)