Hét év nyomozás egy falfirka miatt

Azonnal lezárják a női vécét, lyukat fúrnak a falba, és azon keresztül három főhadnagy lesi - egy pedig közben strázsál a WC előtt - hátha visszatér a firkáló.

Még a jelentés nyelvezete is kacagtató, a diktatúra véresen komolyan vesz egy csipcsup ügyet. Hét éven (!) keresztül keresik a tettest, a „Festőművész" fedőnevű akcióban.

Huszonhat személytől vesznek írásmintát, 165 oldalas a vizsgálati anyag, vegyi elemzésnek vetik alá a kék zsírkrétát, elméleteket gyártanak arról, honnan hova utazhatott az elkövető, és arról is, milyen magas volt, és korábban folytatott-e ellenforradalmi tevékenységet.

S bár a tettes közben még néhányszor összefirkálja a falat a környékbeli egy-két piszoár felett, s több gyanúsítottjuk is van, számos embert kihallgatnak, végül nem sikerül azonosítani őt. A Festőművész dossziét eredménytelenül kell lezárniuk, a firkáló megúszta. Máig sem tudjuk, ki ő (pedig mennyire szeretnénk, ha magára ismert, kérjük, keresse meg szerkesztőségünket.)

Nem volt ilyen könnyű a helyzete a kötet többi hősének, a filmgyárban dolgozó neves vagy - talán éppen az ellenük folyó akciók miatt - névtelennek megmaradó filmeseknek, rendezőknek, dramaturgoknak, akiknek ügynökként való beszervezéséről Gervai mesél.

A kötetből kitűnik, a korszak több sztárrendezője vagy ügynök, vagy megfigyelt, esetleg mindkettő egyszerre volt. Gervai részletesen közli a jelentéseket, amelyek felrajzolják a beszervezettek jellemrajzát. A „menekülőművészektől", akik végig mindent megtesznek, hogy kiszabaduljanak tartótisztjeik hálójából, a titkos szerepüket pályájuk építésére használó törtetőkét, a „nem ártani" elvét követő karakánokét, és azokét akik - tartozzanak bármelyik csoportba - kettős szerepük miatt meghasonlottak önmagukkal.