Minden olyan felhasználót aki eme közösség bármely tagját megsérti, vagy mások számára sértő, bántó célzatú szövegeket tesz közzé, azt azonnal moderáljuk, és kitiltjuk.
Eddig több mint száz személyautót gyűjtöttek össze Devecser és Kolontár térségében. Sokak nem kapnak kártérítést.
Cikk Front kép - 280x185:
Eddig több mint száz személyautót gyűjtöttek össze Devecserben a Magyarország legnagyobb ipari és ökológiai katasztrófájának kárfelszámolásán dolgozó szakemberek. Az autók közül néhányat a több méter magas vörösiszap alatt találtak meg.
A többségükben használhatatlanná vált járműveket a Veszprém megyei kisváros vasútállomása melletti területen pakolták le. Többjükön nincs rendszám, a megtalált autók közül sokaknak az ablakai betörtek, a karosszériájuk megrongálódott, de van közöttük olyan is, amelyeknek hiányzik több ajtaja is.
Sok autónak még nincs meg a gazdája, ezért az alvázszám és a motorszám alapján próbálják azonosítani a tulajdonosokat, üzembentartókat. Az MTI tudósítója az elmúlt hetekben több olyan hirdetést is látott az önkormányzati épületek üzenőfalára, villanyoszlopokra ragasztva, amelyen tulajdonosok keresik a három héttel ezelőtti katasztrófa során eltűnt járműveiket a rendszám, a típus és a szín alapján, de függesztettek ki már olyan papírlapot is, amelyen a talált autó gazdáit keresték.
A katasztrófa kárfelszámolását irányító szakemberek elmondása szerint Kolontár és Devecser határában lévő egykori - az iszapömlés miatt megsemmisült - halastóban legalább két gépkocsi van még a több méteres iszap alatt. A két Veszprém megyei települést összekötő út mellett a szántóföldön még mindig ott van az a személyutó, amelyet több kilométernyire sodort el az áradat október 4-én délután, és a tulajdonosok a felázott szántóról még azóta sem tudták kimentetni.
Kolontáron szintén több tucatnyi autó lett használhatatlan, a járművek egy része még a megsemmisítésre váró házak udvarain áll, de egyes garázstulajdonosok elmondása szerint van olyan gépkocsi is, amely úgy sodródott be az áradatkor a garázsukba, hogy nem is tudják, kié lehet.
Többen arról panaszkodtak, hogy lízingelt vagy hitellel terhelt, totálkárossá vált autójuk után fizetniük kell a részleteket, mert a biztosító nem ad kártérítést, de vannak olyanok is, akiket felszólított a hitelező bank, hogy egy összegben fizessék ki a hátramaradt tartozásukat, mert megszűnt a fedezet.
Távol-keleti autók lopására szakosodott, háromtagú tolvajbandán ütöttek rajta a napokban a rendőrök Pest megyében, a banda egyik tagját már több éve körözték.
A fővárosi XII. kerületben az elmúlt időszakban többször is hasonló módszerekkel loptak el nagy értékű távol-keleti autókat, ezért a kerületi kapitányság nyomozói akciót szerveztek ezek felderítése, illetve további esetek megelőzése érdekében.
Az akció sikeres végrehajtása érdekében a hegyvidéki rendőrök a Terrorelhárítási Központ munkatársainak közreműködését kérték, s a napokban a nyomozók, a kommandósokkal együtt rajta is ütöttek egy társaságon, egy budakalászi ingatlanon.
Az ingatlanon megtaláltak egy többmilliós értékű autót, amit néhány nappal azelőtt loptak el a XII. kerületből, valamint elfogtak három férfit, akik egyike ellen országos elfogatóparancs volt érvényben. Ez utóbbi gyanúsítottat beszállították jogerősen kiszabott, korábbi büntetése letöltésére, két társának pedig kezdeményezték az előzetes letartóztatását, lopás megalapozott gyanúja miatt.
Az USA bíróság elé akarja állítani a Wikileaks alapítóját
2010.10.24. 20:24
Washingtonban keresik annak lehetőségét, miként járhatnának el a háborús titkokat kiszivárogtató Wikileaks alapítójával, Julian Assangéval szemben. Kétség se férhet ahhoz, hogy Assange ellen vádat lehet emelni az Egyesült Államokban a kémtörvény megsértése miatt - idézte a Washington Post hétvégi száma Leon Panetta CIA főnök egyik tanácsadóját, aki szerint a fő probléma, hogy miként ejtsék foglyul. Vagy önként az Egyesült Államokba megy, vagy egy másik ország kiadja őt - véli a szakértő.
A Wikileaks szombaton csaknem 400 ezer, az iraki háborúval kapcsolatos, eddig titkos amerikai dokumentumot tárt a nyilvánosság elé, amely többek közt mintegy 109 ezer iraki haláláról közöl adatokat, közülük 66 ezer civilről.
„Szuperkupa” győztesek lettek a Magyar Honvédség ejtőernyősei
2010.10.24. 20:22
Az elmúlt hét végén ejtőernyős versenyt (PARA SHOW-t) rendeztek a Róma melletti Urbe repülőtéren. A szervezők nem titkolt célja az volt, hogy egy látványos rendezvényen vívjon meg az aktuális világbajnok olasz és az összetett világkupa győztes magyar csapat.
A házigazdák otthoni közönség előtt kívánták bizonyítani, hogy világbajnoki címük nem a véletlen műve volt csupán, hiszen a világbajnoki cím a legmagasabb elérhető eredmény, azonban az összetett világkupa győzelmet csak hosszan tartó stabil teljesítménnyel lehet elérni, ami sokkal kevésbé függ a szerencsétől.
Dér László a válogatott technikai vezetője elmondta, hogy a meghívó későn érkezett, így a részvételre nem volt költségvetés tervezve. A rendezők azonban mindent megtettek annak érdekében, hogy a magyarok is ott legyenek, hiszen méltó ellenféllel szemben kívánták megmutatni szurkolótáboruknak eredményeik valódi értékét. Természetesen nem tudtunk nemet mondani, főleg azért, mert a házigazdák minden költséget átvállaltak, nekünk „csupán” ki kellett utazni a verseny helyszínére. Minket is fűtött a vágy, hogy megmutassuk a világnak és a szakmának egyaránt. vagyunk olyan jók mint az olaszok, csak éppen „nekik fújt kedvezőbb szél” a világbajnokságon.
A versenyen nagyon motiváltan ugrott a Réczi Attila szds., Kollár Gábor fhdgy., Orsy László ftörm. és Asztalos István ny. zls. által összeállított magyar csapat. Az első ugrástól az utolsóig folyamatosan az élen álltak a Magyar Honvédség ejtőernyősei, így a végső győzelem sem maradhatott el. Egyéniben Orsy László ftörm. állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára.
Ezzel a kimagasló sikerrel befejeződött a 2010. évi versenyszezon. Bízzunk benne, hogy a következő évre pszichikailag is jót tesz az MH válogatottjának ez a római győzelem.
Index - Bede Márton 2010. június 17., csütörtök 11:55
Dokumentumfilm készült a legmagasabbra jutó, még ma is élő kommunistáról. A több száz ember haláláért felelős Biszku Bélát soha senki sem vonta felelősségre, és ő ma sem bán semmit. Az ügyes gerillaeszközökkel forgatott, majd a letiltási kísérletnek köszönhetően nagy hírveréssel övezett film ugyanannyira szól a jó karban lévő gyilkosról, mint az egész ország reménytelen önámításáról.
A magyar filmesek túlnyomó többsége vért izzad nemcsak azért, hogy bárki megnézze művüket, hanem hogy annak híre egyáltalán eljusson a potenciális nézőkhöz. Novák Tamás és Skrabski Fruzsina ugyan csak egy kis költségvetésű dokumentumfilmet forgattak, ráadásul különösebb mozgóképes tapasztalat nélkül, mégis olyan promóciójuk volt, amilyen Magyarországon talán még az Avatarnak sem jutott.
A két újságíró Bűn és büntetlenség című filmje Biszku Béláról, a magyar szocializmus egyik legsötétebb alakjáról szól. Novák és Skrabski a már nyolcvankilenc éves, de fizikailag és szellemileg egyaránt megdöbbentően friss Biszkut becsapva tudták meginterjúvolni a sajtóval egyébként húsz éve szóba sem álló egykori belügyminisztert. Fedősztorinak azt találták ki, hogy ők Biszku szülőfalujának, Márokpapinak lelkes lokálpatriótái, és a település híres szülötteivel készítenek interjúkat.
Biszku ugyan akkor sem háborodott fel nagyon, amikor két vallatója felfedte igazi arcát, és a filmet így be lehetett fejezni, néhány nappal a premier előtt mégis elkezdődtek a bonyodalmak. Biszku lányai a vetítés letiltását követelték az Uránia mozitól, a mozi a perköltségektől tartva meg eleget is tett a követelésnek. Az üggyel foglalkoztak a parlamentben és annak kulturális bizottságában, az eseményekről így a teljes magyar sajtó beszámolt.
A hírverésnek meg is volt a hatása, a bemutatónak végül helyt adó Menta Terasz előtt szerda este akkora tömeg gyűlt össze, hogy egy időre állítólag még a villamos is akadozott a Margit körúton. Így nem is egy bemutatóra került sor, hanem az étterem különböző termeiben egymást követő vetítésekre.
Jó elvtársak
Novák és Skrabski közel sem profi filmesek, ehhez a filmhez azonban inkább vakmerőségre és újságírói tehetségre volt szükség, ezekből pedig van nekik. Filmjük nemcsak azért érdekes, mert Biszku akkor is érdekes lenne, ha csak a fejét mutatnák egy órán át, hanem mert jól van felépítve, Biszku mellett sok izgalmas vagy okos embert sikerült megszólaltatniuk, valamint van eleje és vége is.
Vannak persze gondok is vele. A mimimálisnál is kisebb költségvetés sokszor meglátszik. Néhány logikai ugrás követhetetlen, például nem derül ki, hogyan sikerült megszerezni Biszku telefonszámát. Van néhány zavaróan poénkodós vágás és zenei betét, amikre semmi szükség sincs egy olyan filmben, amiben olyan irtózatosan sötét vicces mondatok hangzanak el, mint hogy "és ott ült bent Apró Antal egy sezlonyon". Az is erősítette volna a végeredményt, ha az interjúalanyokat szélesebb körből sikerül meríteni, de hát nyilvánvaló, hogy akárcsak Biszkut, másokat is nehéz lett volna kamera elé rángatni - akár a mai MSZP-ből is.
Megbocsáthatatlan hiba csak egy van, nevezetesen Pozsgay Imrének a mikrofonhoz engedése, ráadásul a higgadt elemző szerepében. Ő ugyan nem gyilkolt meg senkit, de az is kétségtelen, hogy egy kemény kérdéseket feltevő dokumentumfilmet róla is le lehetne forgatni. Hogy egy ilyen gerinctelen ember - aki ha néhány évvel korábban születik, jó eséllyel a rossz oldalon állt volna 56-ban is - ma a társadalom egy része által megbecsülten élhet és nyilatkozhat, pont ugyanannak a tragédiának része, amely csendes nyugdíjas éveket biztosított Biszkunak.
Bélát itt ne keressék
A rendezőpáros a filmhez összesen négy hosszabb interjút készített Biszkuval, ezek közül az egyik egy Márokpapiban tartott, beépített kérdezőkkel tarkított ál-lakosságifórum volt. Hogy milyen ember Biszku Béla, ezekből szinte tökéletesen kiderül.
Biszku és Kádár 1968-ban a parlamentben
Elsősorban semmilyen. Akárcsak a mienknél jóval borzalmasabb diktatúrák főbűnösei Hitlertől Pol Potig, őt is inkább a történelem viharai sodorták a gyilkoló gépezet élére, mint különleges képességei. Jelentéktelen lakatosinas volt, végigjárta a kommunista párt szamárlétráját, és a második világháború után éppen jókor lett rangidős vezető. Beszélni jól tud, de akárcsak Kádár vagy a langyos magyar kommunizmus többi vezéralakja, még karizmatikusnak sem tűnik. Ilyen energikus nyugdíjasokkal minden piacon lehet találkozni.
Másodsorban Biszku elvhű. Hogy ez jó tulajdonság az ő esetében, az erősen kérdéses, de mindenesetre lenyűgöző 2010-ben egy olyan embert hallgatni, aki a magyar szocializmus legkomolyabb hibájának az osztályharc elmismásolását tartja, és a Habsburg nevet ma is csak izzó gyűlölettel és heves antiroyalista gyalázkodással tarkítva bírja kimondani. Szórakoztató, dilis öregemberként lehetne kezelni, ha nem lenne közvetlen felelőse háromszáz ember kivégzésének és további húszezer elítélésének.
Vörös báró
Biszku túl magasan volt ahhoz, hogy a klasszikus náci védekezéssel mentegesse magát, ő nem hivatkozhat arra, hogy csak parancsot teljesített. Így inkább a náci vezetők bírósági tárgyalásaiból ismert jogi szőrszálhasogatáshoz folyamodik, amikor saját feddhetetlensége mellett próbál érvelni.
Biszku szerint ő nem felel az akasztásokért, hiszen 56 után a "rendbontókat" a tőle független bíróságok ítélték halálra. Az elé tett, az ő aláírásával ellátott, felelősségét nyilvánvalóan bizonyító dokumentumokat is igyekszik ügyetlen csűréssel-csavarással mentegetni, sőt visszatámadja a kérdezőket. Miért nem arról kérdezik, hogy hány embert öltek meg az ellenforradalmárok 1956 októberében? Szerintük mit kellett volna tennie neki, a belügyminiszternek, a rendbontókkal? Miért kellene neki bármiért bocsánatot kérnie?
(...)
Könnyen lehet, hogy az irániak túljárnak a cionisták és amerikai szövetségeseik eszén. Amerika hét és fél év alatt emberi életeket és pénzt nem kímélve igyekezett uralmát biztosítani Irakban, pillanatnyilag azonban úgy tűnik, az irániak kiéneklik a szájukból a sajtot.
Amerikai megszállás ide, amerikai megszállás oda, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a rövidesen felálló iraki kormány szorosabban kötődik majd Iránhoz, mint az Egyesült Államokhoz. Október 18-án, hétfőn Núri al-Maliki iraki miniszterelnök hivatalos látogatásra Teheránba érkezett. Fogadta őt a legfőbb vallási vezető, Ali Khamenei ajatollah, továbbá Mahmúd Ahmadinezsád államfő. Maliki elzarándokolt a síita iszlám szent helyének számító Kum városába is. Útja során a két állam kapcsolatát stratégiai jellegűnek nevezte, és az együttműködés további elmélyítését sürgette.
Tévedünk, ha azt feltételezzük, a felek pusztán a diplomáciai életben szokásos közhelyeket pufogtatták. A helyzet ugyanis az, hogy Washington a szekuláris nézeteket valló, feltétlenül Amerika-barát Ijád Allávit szeretné a miniszterelnöki székben látni. A március 7-én megrendezett választásokon Allavi Iraki Blokkja hajszálnyival több szavazatot kapott, mint legfőbb vetélytársa, a Maliki irányítása alatt álló Jogállami Koalíció elnevezésű tömörülés (az előbbi 91, az utóbbi 89 képviselői helyet birtokol), ennek ellenére azonban továbbra is a Maliki vezette ideiglenes kormány irányítja az országot. A koalíciós tárgyalások ugyanis azóta sem sem vezettek eredményre. Az USA eleinte ugyan Maliki mellett tette le a garast, később azonban már egy nagykoalíció létrehozását sürgette, élen Allavival.
Teherán ezzel szemben kivárt, gondolván, hadd főjön csak a saját levében a megszálló Amerika és a kollaboráns iraki politikai elit. A kisebb síita politikai erőket tömörítő Iraki Nemzeti Szövetség - mely Muktada al-Szadr hitszónok, Amerika egykori "első számú közellenségének" befolyása alatt áll - természetesen nem adta hozzájárulását ahhoz, hogy a "Falludzsa hóhérának" elkeresztelt, kormányfői ténykedése idején a megszállók minden kívánságát teljesítő, szekuláris beállítottságú Allavi legyen újból a miniszterelnök. Márpedig bármennyire is nem tetszik Amerikának, tény: Irakban a teheráni rendszerrel jó kapcsolatokat ápoló, radikális Muktada al-Szadr vezette síita pártszövetség fogja eldönteni, ki vezesse az országot az elkövetkező időkben.
A körvonalazódó Muktada-Maliki koalíció létrejöttén Teherán munkálkodik már egy ideje a színfalak mögött. Még a múlt hónapban történt, hogy Muktada al-Szadr - állítólag a hozzá közel álló Kazem al-Haeri ajatollah kezdeményezésére - személyes megbeszélésre hívta meg Núri al-Maliki miniszterelnök Dawa Pártjának vezetőit. A találkozó létre is jött, mégpedig a síiták szent helyén, Kum városában, ahol egy ideje maga Muktada is tartózkodik. A kormányfő egyik legfontosabb tanácsadóját, Abdul Halim al-Zuhairit küldte el a tárgyalásra, melyen megjelent maga Muktada al-Szadr, valamint a libanoni síita ellenállási mozgalom egyik magas rangú vezetője, Mohamed Kawtharani, továbbá az Iráni Forradalmi Gárda úgynevezett Al-Kudsz Brigádjának egyik parancsnoka, Kassem Szulejmani tábornok is. Néhány nappal később pedig az iráni államfő - útban az ENSZ közgyűlésére - megállt Damaszkuszban, ahol is Bashar al-Aszád szíriai elnökkel folytatott megbeszéléseket. A fő téma pedig az iraki belpolitikai helyzet volt. Ahmadinezsádnak sikerült vendéglátóját megnyerni a Maliki-Muktada koalíció ügyének, ami nem lehetett éppen könnyű feladat, tekintve, hogy korábban nem volt éppen felhőtlennek nevezhető kapcsolat a Maliki vezette iraki kormány és a damaszkuszi vezetés között. (Bagdad többek között azzal vádolta meg Szíriát, hogy menedéket biztosított Irakban terrorcselekményeket elkövető személyeknek.) Sőt, a muzulmán világban roppant tekintélynek örvendő Hezbollah-vezér, Haszan Naszrallah, valamint több tekintélyes síita vallási vezető is támogatásáról biztosította a Maliki-Muktada koalíció tervét.
Egyes híresztelések szerint Maliki Irán, a síita vallási vezetők, Muktada al-Szadr, a Hezbollah, valamint Szíria támogatásáért cserébe ígéretet tett arra, hogy miután 2011 legvégén az amerikai csapatok elhagyják Irak területét, az immár szuverén bagdadi kormány fejeként nem fog hozzájárulni az amerikai katonai jelenlét meghosszabbításához. Szó mi szó, Allavi hívei, az iraki szunniták, valamint Amerika és a cionisták most úton-útfélen arról beszélnek, hogy az eljövendő iraki kormány teljes mértékben Irán befolyása alatt áll majd. Ami alighanem túlzás. Mindenesetre már az iraki invázió előtt sejteni lehetett, hogy Szaddám Huszein rendszerének bukása az Irak lakosságának többségét alkotó síiták befolyásának növekedését, ezen keresztül pedig Irán súlyának és tekintélyének további erősödését fogja eredményezni. Több mint egymillió iraki, 4700 amerikai halt meg az iraki háború hét és fél esztendeje során, négymilliónál is többen kényszerültek elhagyni lakóhelyüket, több millióan megsebesültek, az anyagi károk szinte felmérhetetlenek, Amerika pedig dollármilliárdokat költött Irak "felszabadítására" - és íme, a tengernyi szenvedés, a rengeteg áldozat, az irdatlan összegek ellenére az ország mégis kicsúszik az Amerikai Birodalom övezetéből. Micsoda elképesztő stratégiai baklövést követtek el iraki háború kitervelői! Hogyan lesz képes Amerika feldolgozni ezt a döbbenetes kudarcot?
"Az Egyesült Államok és Izrael elleni kirohanásairól hírhedt Mahmúd Ahmadinezsád" legutóbbi akciójához ezúttal Hugo Chávez, venezuelai elnök is csatlakozott. A két vezető a teheráni találkozójukon megállapodott, hogy le fogják győzni a közös ellenségeiket, nevezetesen a nyugati országokat, amelyek kudarcot vallottak Irán elszigetelésében.
A venezuelai államfő kétnapos látogatása egy újabb láncszem volt Irán demonstrációjában, amellyel az ENSZ-nek és a nyugati államoknak üzent. A dél-amerikai vezető látogatására az iráni elnök múlt heti provokatív libanoni látogatását követően került sor. Ahmadinezsád Libanonban az államfővel, és a Hezbollah iszlamista terrorszervezet vezetőivel egyeztetett a "síita tengelynek" nevezett szövetség létrehozásáról. A héten Núri al-Maliki iraki miniszterelnök is Teheránban járt, hogy Irán támogatását kérje a hetedik hónapja húzódó bagdadi kormányalakításhoz.
Atomfront Venezuelával
Chávez, aki Teheránban a nyugati nagyvállalatok által hátrahagyott nagybefektetésekről és az olajipari együttműködés szorosabbra fonásáról tárgyalt Ahmadinezsáddal, a látogatása végén elítélte az Iránnal szembeni katonai fenyegetést, amelyet szerinte az Egyesült Államok és Izrael képvisel, akik meg szeretnék akadályozni, hogy Irán nukleáris tömegpusztító fegyvereket állítson elő.
Ahmadinezsád azonban már korábban kijelentette a 2010. májusi New York-i atomsorompó értekezleten, hogy nemzete, amely "mindig a szeretetre, együttérzésre és az emberiség békéjére törekedett az atomenergiát kizárólag békés célra fogja felhasználni". A szép szavak ellenére az iráni elnök békére törekvő kijelentései gyökeresen ellentmondanak a tömegpusztításra tervezett rakétaprogramjának, valamint a korábbi kijelentéseinek, amelyekben számos formában kijelentette, hogy "Izraelt el kell törölni a térképről."
Cikk folytatása a tovább linkre kattintva érhető el.
A teljes igazság ötvenhatról: népünk igenis a zsidó bolsevizmus ellen lázadt fel
2010.10.24. 19:51
2010. október 23. 00:35 Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Fecseg a felszín és hallgat a mély. Korunk ötvenhatról szóló szó- és betűáradatáról óhatatlanul e költői sor jut eszünkbe. Hiába ismeri el ugyanis ma már minden történész, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt, ha valódi előzményeit, lefolyását, és főként a forradalmat megtorlók jellemrajzát, hovatartozását továbbra is tabuk fedik. Ezért az alábbi írás célja, hogy a teljes igazságot feltárja róla.
Előzmények: hazánk szovjet megszállása, a vezetés zsidó arculata
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel. David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, '56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében ("Felkelés") leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott '19-ben, miként '56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a zsidó bolsevizmus, amelyről a két világháború között tucatnyi leleplező könyv jelent meg: róluk a Mindszentyhez mindhalálig hű Nyisztor Zoltán pápai prelátus úgy nyilatkozott, hogy amíg jómaga nem ismerkedett meg személyesen kommunistaellenes sajtótevékenysége miatt az Andrássy út 60 1945 utáni állapotaival, voltak némi kétségei hitelességüket illetően. Ugyanis alig tudta elgondolni is, hogy azokról a kínzásokról és kivégzésekről szóló tudósítások, amelyek bennük szerepeltek, mind szóról szóra igazak. Sok százezer nemzettestvérével együtt hamarosan megtapasztalhatta, hogy igazak bizony.
Nézzük az oktatásban, a tömegtájékoztatásban ma is tudatosan elhallgatott tényeket, amelyek nélkül nem érthetjük meg, mi vezetett 1956-hoz! A Vörös Hadsereg parancsnoksága 110 000 férfit űzött kényszermunkára Budapestről, azon kívül félmilliót az ország többi részéből. A megszálló, a népünket erkölcsétől eltántorítani akaró, vagyonából kifosztó szovjet csapatok - ahogyan Irving megjegyzi - a "sztyeppék kulturálatlan termékei" voltak. Közel egymillió magyar leányt és nőt erőszakoltak meg, akik közül sokan gyermektelenek maradtak örökre. Volt, hogy egy csinos titkárnőt és leányát tizenkét orosz katona erőszakolta meg. Ahová betörtek, kő kövön nem maradt. Körmenden például a Batthyány-kastélyban a bútorokat összetörték, a puskák csövét a falhoz vágták, majd az udvarra dobták. Az Árpád-kori függőpecsétes oklevelek fa pecséttokjával "tisztították" csizmájukat, az okleveleken pedig krumplit hámoztak, vagy a város környéki vizes árkokba hajították, illetve WC-papírnak használták őket, vagy egyszerűen elégették. A kölnit garatra öntötték, mert azt hitték, hogy vodka. A halat, hogy megmossák, leöblítették a WC-kagylóban, és ha a hal eltűnt, bosszúból agyonverték a háziakat.
Az 1948-ban teljhatalomra jutott, zsidók vezette Kommunista Párt kétfrontos harcot vívott. Először is mindenkit, aki bármennyire szembeszállt a bolsevizmussal, fasisztának, "burzsuj"-nak, osztályidegennek, a "népi demokrácia" ellenségének tekintett, akiket be kell börtönözni, sőt ki kell végezni, másodszor a kereszténységet és az annak elkötelezett nemzeti sajtót teljesen fel akarta számolni.
Ismeretes, hogy Mindszentyt halálos ellenségének tekintette Rákosi (Rosenfeld) Mátyás. Legszívesebben kivégeztette volna, figyelmeztetve, hogy követőikre is ez vár.
Az azonban már kevésbé ismeretes, hogy azért kerülte el a kivégzést, mert miután Rákosi szándékáról értesült Franco tábornok, tudatta Sztálinnal: ha Mindszentyt elteszik láb alól, kivégezteti az összes spanyolországi kommunistát. Ha a kivégzést igen, a fizikai megleckéztetést mégsem kerülhette el. Mindennél többet elárul a bolsevizmus természetéről, hogy amikor az Andrássy út 60-ba került, egy partizán belerúgott, és azt mondta neki: "Életem legboldogabb pillanata volt ez."
Cikk folytatása a tovább linkre kattintva érhető el.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
