Kóser antiszemitizmus

Ma, a huszonegyedik század elején sem a nagyvilágban, sem magyar honban, nem éppen hálás dolog szemita dolgokról véleményt megfogalmazni. Éppen ezért oly sokan inkább szemlesütve kerülik a témát és némák maradnak, mint a múzsák a háborúban.

Ha valaki, szimpátiakeltő hozzáállással próbál meg szólni a témáról, az máris megkaphatja a "zsidóbérenc" jelzőt. Ugyanilyen szemlélet alapján, ha valaki elítélően talál véleményt formálni, máris az antiszemitizmus vádjával találhatja magát szemben. Mivel én sem szeretném magamon tudni egyik bélyeget sem, ezért a legegyszerűbb közlési formát fogom alkalmazni a mondanivalóm átadására: Idézni fogok, méghozzá a témában a leghitelesebbnek számító személytől. Bár az idézett személy vádolhatjuk elfogultsággal, a zsidó néppel ápolt bensőséges kapcsolata végett, ám mi fogadjuk el Őt mégis hiteles, megbízható forrásnak. S a világ zsidóságának is el kell fogadnia az Ő véleményét, hisz Ők - hitük szerint - az idézett személy kiválasztottai. Igen, mint bizonyára sokak számára már nyilvánvalóvá vált a citált személy maga Izrael istene, aki képes volt nyilvánvalóvá tenni a törvényei által mi a jó és mi a rossz, mi a tiszta és mi a tisztátalan, vagyis mi számít kósernak és mi nem.

Nos, ez a személy - Izrael istene - nem éppen kedvező képet fest Izrael fiairól, Sámuel második könyvében, ahol is az egész népet irigynek jellemzi, és arról is szól, hogy még Őt, az istenüket is megutálták. De lássuk, mi is történt a Sámuel második könyvének nyolcadik fejezetében leírtak alapján. A történet szerint Izrael vénei, a környező népeknél látott uralkodási formát megirigyelve királyt szerettek volna maguk felett uralkodóként látni. "most azért válassz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás." (II.Sámuel 8:5) Amire az Úr imigyen válaszolt: "És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök." (II.Sámuel 8:7)

Felmerül a kérdés azonnal: Milyen jelzőkkel is illetik ma azon személyeket, akik a zsidóságról úgy beszélnének, mint istentelen, irigy nép, - vagyis Izrael istenét idézik, - s vajon jogosak e ezek, az idéző személyre aggatott jelzők?

A cikk folytatása a tovább linkre kattintva olvasható el.

 

Amint látjuk egyetlen fejezetben rengeteg kérdésre választ lelhetünk, de ez nem is csoda, hisz tudjuk, hogy ezért lett lejegyezve. "Mert a melyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg. .."(Róma 15:4) A biblia lapjairól tudjuk, hogy Isten elítéli az irigységet, sőt még bünteti is. Mindannyiunk előtt ismert történet Káin és Ábel története, mikor is Ábelt a testvére megölte, mert irigység támadt a szívében és az irigység elhatalmasodva bűnt szült. Büntetése az elüldözés lett és még egy látható megkülönböztető bélyeget is kapott. (I.Mózes 4:15)

Az irigységhez hasonlóan egy másik rossz tulajdonságát is kimutatta Izrael népe. Ez pedig az Isten elleni lázadás, ami szintén nem egy helyeselt tulajdonság. S hogy erre hogyan reagál Isten? Ez sem maradt titokban. Mirjam, testvére Mózes ellen kezdett lázítóan beszélni, minek következményeként Isten leprával sújtotta. (IV.Mózea 16:1,10) Vagyis a belső tisztátalanság külső látható jelet öltött mindkét esetben Ezáltal nyilvánvalóvá kell előttünk is válnia annak, hogy az irigy ember előtte tisztátalan, tehát nem kóser.

Most talán meg is állhatnánk, de a tanulságok oly mértéke gyökerezik ebben a néhány mondatban, amiket Sámuel próféta lejegyzett, hogy vétek lenne ennyivel megelégednünk. Mik is azok a tanulságok? A leírtak után következő néhány évtizedben történt dolgok megadják a választ.

Megtörtént a király kiválasztása. Saul került a trónra, de nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Rossz király lett. Irigy lett Dávidra, mert a nép Dávidról dicsőbb éneket énekelt, mint róla, ezért üldözni kezdte és az életére tört. (I.Sámuel 18:7,8.) A későbbi király, - Dávid - szintén eltévelyedett, hisz egy nő szerelméért (Betsabé) gyilkosságba keveredett és megölette annak férjét Uriást.. (II.Sámuel 11.fejezet) A sorban következő király Salamon volt, ki a bölcs jelzőt viselte, de uralkodása végére idegen isteneket szolgált és paráznává vált, ezért büntetésként kettészakasztotta Isten a királyságot. (I.Királyok 9-11.) Majd pedig őket követően gonoszabbnál gonoszabb királyok uralták Izraelt.

Amint láthatjuk, nem volt sikeres a királyság intézménye a zsidóság körében, ami nem is csoda. Ahhoz, hogy egy királyság létre tudjon jönni, ahhoz egy nemesi osztály is szükségeltetik, aminek megléte nem az anyagi javak birtoklásából fakad, hanem az átlagnál nagyobb, kifinomultabb nemes emberi jellemek meglététől. Ezen tulajdonságok megléte után kapcsolódik hozzá a személyhez a vagyon, amit szerezhet akár kiváló harci tetteinek, vagy okosságának, bátorságának következtében. Ám, sohasem fordulhatna az elő, hogy a nemesi cím meglétét a vagyon megszerzése megelőzi. Bár voltak bírák Izraelben, ők mégsem az a klasszikusan kialakult nemesi osztály volt, ezért is volt éretlen Izrael a királyságra, szemben a környező nemzetekkel.

S, hogy mit kell más fényben látnunk e történet okán? Mindezeket látva, talán már nem is csodálkozunk azon, hogy Magyarország elpusztítása a kitűzött célok között szerepel náluk. Hisz mi amellett, hogy őskirályság voltunk, még Apostoli Királyi címet is viseltünk, nem csoda hát, hogy ez igencsak szúrta a zsidóság szemét és az oltárok és trónok lerombolására tört.

És, talán a legfontosabb tanulság: Sámuel nemcsak bizonyos törzseket, hanem az egész népet irigyként jellemezte és az egész népről szólt az Úr akképpen, hogy Őt megutálta. Tehát az egész nép alkalmatlan arra, hogy jó vezető váljék belőle. Ennek bizonyítékát látjuk napjaink politikájában. Izrael állam fennállása óta képtelen a megbékélésre, alkalmatlan a kompromisszumkészségre, mindent fegyverrel és pénzzel próbál meg rendezni. Az olyan államokban, ahol az izraeli lobbi erősen érezteti magát, szintén ugyanez tapasztalható, mint láthatjuk például az USA esetében. De mindezeken továbbmenve, ki kell jelenteni, hogy azon országok, amiknek kormányaiban szintén erős zsidó befolyás van jelen, szintén nem fognak tudni országaik számára sikeres kormányzás véghezvinni.

Ami igaz a felső vezetésre, az, az általánosság elve alapján igaz, az alsóbb, kisebb, kevésbé fontos beosztású vezetésre is. Egy király, vagy vezető kormányzása sohasem lesz sikere, ha hatalomszerzése, vagy hatalommegtartási szándéka irigységből fakad. Igen, ki kell jelentenünk, létezik egy nép, amelynek tagjaiból sohasem lesz vezető típus, mert a bennünk lévő irigység alkalmatlanná teszi őket a pozíció jó betöltésére.

Gondolnánk, hogy a ma sikertelenségeire egy több ezer éves történet kielégítő válasszal tud szolgálni? Mivel ismerjük a válasz, arra, hogy a világ helyzete és a sorsunk miért is alakult ily módon, már a választ is tudjuk, hogy hogyan tudjuk azt jobbá tenni.

(Antal Ferenc - Szent Korona Rádió)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.