| Bálintné Miklós Éva versei
Ébresztő
Elárulják országunkat,
Eladják az életünket,
Hallassátok hangotokat,
Ébredjetek, ébredjetek!
Eladják a hazánkat,
Mint veszett kutyák
A koncon marakodva,
Eladják az életünket,
Ellopnak mindent,
Másokat vádolva.
Hontalan lesz a magyar nép,
Ha nem teszünk semmit sem,
Az őskommunizmus felemészt,
Megöli a hitet az emberekben.
A hit még él,
Még nem ölték ki végleg,
Keressétek magatokban,
Vállaljátok a felelősséget.
„El lehet menni!”
Hát ez itt a megoldás?
A népet kiirtani,
Hát hol a magyarság?
Mit mondanak az ősök vajon?
Ha látják ezt a hordát?
Szégyen, hogy magam magyarnak vallom,
Ha ők a magyarság!
Akiben magyar vér folyik,
Az nem tűrheti mindezt,
Akikben az ősök még élnek,
Nem tűrhetnek ilyen sérelmeket.
Gyönyörű hazánkat kifosztják teljesen,
Népünket elfojtják,
A hatalmat akarják, mindig, mindenképpen.
De mi is a hatalom?
Ha nem a népet szolgálja?
Mi az a bizalom?
Rabok vagyunk, a kormány rabszolgája.
Tapossák a zászlót,
Melyet fel kellene emelni az égig,
Könnyel, vérrel átitatva,
Mely védelmez bennünket, sok-sok ezer évig.
Miért nem látnak az emberek
A falakon túlra?
Az ámítást, a szédítést
Elhiszik újra, meg újra.
Ébresztő, ébresztő
Szolgasorban élő magyar nép,
Hangunk törjön elő,
Hozzuk vissza a magyarságot,
Mutassuk meg, hogy itt vagyunk még.
2006. 10. 11.
Érzed?
Nem adhatjuk semmi pénzért
Oda a hazánkat,
Küzdenünk kell mindörökké,
Védjük országunkat!
Délvidék, Felvidék, Kárpátalja,
Mind- mind a mi hazánk,
És Erdély hegyei, nótája
Eltalál hozzánk.
Lelkünkből eredő gyökerek,
Mik évezredekig nyúlnak
Összekötnek minket,
Regéket dalolnak.
S a hangok, a lángok
Elmondják az álmunk,
Zúgnak bennünk örökké,
S tudják a fájdalmunk.
Te érzed e magadban,
Ha látod a zászlónkat,
Hogy összekötnek színei,
Magukhoz láncolnak.
Érzed-e, ha hallod a Himnuszt,
Hogy büszkeség önti el szívedet,
Hogy kell, muszáj harcolnunk,
Hogy nem lehet, hogy minden elveszett!
S hallod-e a meséket?
Ha látod a tájat,
A székely hegyeket,
Hallod a legendákat?
Én hallom a legendát,
És látom szívemben a lángot,
Hallom az erdőket,
S látok minden világot.
Érzem hangulatát
Büszke, szép hazánknak,
A legmélyebb fájdalmát,
A legszentebb országnak.
És mégis élnek szívünkben
A tréfa, a dal, a tánc,
Ott lobog lelkünkben
Minden régi nótánk.
Széttörhetnek szíveket, országokat
Ott fönn a hatalmasok,
De a magyar büszkeség, igaz magyarság
Örökké élni fog!
2007. 08. 20.
Higgyetek!
Álmok között jártam tegnap,
Visszatért a hitem,
Hitem a magyarságban,
És az emberekben.
Lengő zászlók között,
Barátok oldalán,
A remény visszaköltözött,
Eljött újra hozzám.
Vannak még emberek,
Kik szeretik hazánkat,
Gyúlnak még kis tüzek,
Mik loboghatnának.
S hinni kell akkor is,
Ha bántanak, s nehéz az élet,
Éljük az álmaink,
Tudjuk: a láncok téphetőek.
Tudjuk, hogy szárnyalhat még
A kerecsensólyom, a turulmadár,
A felhők, viharok felett tiszta az ég,
S láthatóvá válik NagyMagyarország.
Légy büszke magyar!
Legyünk magyarok!
Tiszta hittel, bátran,
Vállaljuk fel és tudjuk,
Hogy hiszünk e hazában.
Légy büszke magyar,
Sorsod bármily fájdalom,
Ha porban, sárban jársz is most,
Leng még zászlónk,
És szól a Himnusz a magyar ugaron.
Emeljük kezünket,
Legyen kard végre a magyar kaszából!
Egyesítsük szíveinket,
Merítsünk erőt a hosszú magányból!
A magányból, szétszórt népünk
Örök életéből,
Merítsünk erőt a hitből,
S a hősök szent, lázadó véréből.
Fájdalom törte már testünk,
S hitünk ezer darabra tört szét,
De mindig, mindig feltámadunk,
S életünket áldozzuk a nemzetért.
2007.
Magyar karácsony
Tüzeket látok gyúlni,
A havas rónákon,
Angyalok hozzák a hírt,
Hogy eljött karácsony.
Lobogjon fel lelkünkben
A békének lángja,
S borítson hóleplet
Nagy Magyarországra.
Lepje hótakaró
Az egész magyar földet,
Takarja el a gúnyhatárt,
Hogy lássuk a nemzetet.
Gyermekeink szívébe
Varázsoljunk mesét,
Mondjuk el nekik
A karácsony üzenetét.
Meséljük el, hogy tudják
A magyar regéket,
Mondjuk el, hogy megértsék,
Hogy tudják a lényeget.
Mosolyogjanak az angyalok
Édes kishazánkra,
Szórjanak szeretet a hópihékkel
Az egész országra.
Égjen gyertya, legyen kalács
Minden magyar házban,
És legyen békesség végre
A magyar hazában.
Mindent vissza!
Sólyom szárnya csattan,
Egy toll, egy írás a múltból,
Benne élsz öntudatlan,
S tanulsz az elhangzott szóból!
Mennyi szépség, mennyi gyötrelem,
Mióta hont foglalt nemzetünk,
Belül tűz éget és fájdalom mar,
Mondd meg: Hová lett gyökerünk?
A kivágott fák helyén a semmi,
A felégetett otthonok,
Ökölbe szorulnak kezeim,
S dühöm a hazátlan magyarok földjére robog.
Szétcsapni az ököllel mindenhol,
Hol bántják a népemet,
Kik gyerekeket, asszonyokat kínoztak,
És ölték a véremet!
Hol kiirtották az életet,
A felszántott búzában,
S megölik a szépséget,
S a múltat a hazában.
Annyit szenvedett már
Gyönyörű Kárpátok ezeréves népe,
Mégis a remény, az újrakezdés
Ott él még szívébe.
Nyissuk ki a kapukat,
Melyet bezárt egy igaztalan béke,
Lobogtassuk az égre zászlóinkat,
Kérjünk vissza mindent a szenvedésért cserébe.
Eltiportak mindent, megölték a földünk szavát,
Szántson újra magyar eke, s legyen magyar kasza,
Kiáltsuk hangosan, hogy mindenhol hallják,
Mindent vissza! Mindent vissza!!!
2008. április 18
Nem lehetünk Magyarok?
A mély börtönök
Sötét celláiba beragyogó üstökös,
A csend hangjain szóló
Igazság, szépség és örök,
A torkokból feltörő,
Utolsó vad sikoly,
A csend hangjain szóló
Érzéki zeneszó,
Reszkető szívet megérintő
Perzselő szenvedély,
A csend hangjain szóló
Kiáltó büszkeség,
A hazát tudó, és szerető
Igaz magyar anya,
A csend hangjain szóló
Ősi, szép ballada,
A magyar vizek
Tiszta tükrének képe,
A csend hangjain szóló
Zokogók reménye,
Magyar földben
Mély gyökeret eresztő fa vagyok,
A csend hangjain szólok:
Kivághattok, de mindig újra hajtok!
Én magyar hittel
Hiszem, hogy itthon vagyok!
A csend hangjain szólok:
Nem lehetünk már itthon magyarok?!
Éva /2007. 09. 02./
Ősök
Hangokat hallok a múltból,
Könnycseppek áztatják a jelent,
Régi szégyen az új fájdalomtól,
Az ősök sírnak át az évezredeken.
Siratják halálukat a hazáért,
Siratják a nemzetet,
Minden tett ennyit ért?!
Ennyi volt dicsőségetek.
S néhányan, kik keressük még
A régi nagy hazát,
Találunk e majd igaz békét?
Találunk megnyugvást?
Nem tudhatjuk, de akarni kell,
Mert feledésbe merülnek évezredek,
Nem tudhatjuk soha, de tenni kell,
Hogy a szenvedések
Ne legyenek értelmetlenek.
2007. 07. 30.
Tegyünk valamit
Én akartam küzdeni,
Hogy két kezemmel megépítsem
Mindazt, mit szeretnék,
Én akartam küzdeni,
Egy közös nagy hazában ringó,
Borús, bús nemzetért.
Talán, ha összefoghatnánk valahogy,
Egy közös célért,
Ezt a borús, bús hazát,
Ha megtalálhatnánk a közös hangot,
Meghallaná mindenki, hogy egy nemzet
Szabadságért kiált.
Talán, ha láttatnánk más népekkel is,
Többször és többet Trianont,
Ha tudnák, hogy egy nemzetet eltemettek,
Talán többen értenék szavunk.
Szerte a világban, hogy lássák az emberek,
Hogy tudják:
Hogy népemet csonkolták, kínozták,
Pedig nem érdemelte meg!
Valamit tenni kell,
Míg néhányan hiszünk benne,
Hogy él még a remény,
Hogy nincs olyan, hogy minden elveszett,
S hogy nem gyullad ki többé a magyar fény!
2008. 02. 01.
Turul
Szállj fel Turulmadár,
Nemzetünk jelképe,
Borítsd sólyomszárnyad
Kis hazám fölébe.
Mutasd az utunkat,
A magyarok útját,
Óvd meg országunkat,
Óvd meg a koronát.
Védd az embereket,
Védd meg a magyart!
Kapcsolj össze minket,
Segítsd a diadalt.
Lengesd lobogónkat,
Piros- fehér szárnyon,
Hallják a hangunkat
Szerte a világon.
Csalj mosolyt és derűt
Az emberek szívébe,
Annyi bánat a magyart
Darabokra tépte.
Segíts összerakni
A nemzet egészét,
Legyünk újra nagyok,
Legyünk újra büszkék.
Add vissza hazánknak,
Mi megilleti szépen,
Koldussorsból hozzuk vissza,
Hadd ragyogjon régi dicsőségben.
2007. eleje
Vesszen Trianon!
Szétdarabolt életek,
És széttördelt haza!
Meggyötört emlékek,
A múlt „ajándéka”.
Ítéletek sora,
Szétvágja szívünket,
Messzi szolgasorba
Taszított bennünket.
Megtörte e magyart,
E gyászos, borús nap,
Míg mások ünnepeltek,
A magyarok sírjuknál zokogtak.
Borús fellegek
Takarják ma is az eget,
Vajon lesz e újabb,
Lesz e új kikelet?
Vajon felszáll e madarunk,
Hogy bosszút álljon értünk?
Száll e győztes dalunk?
Van e még reményünk?
Gyászoljon most minden magyar
Széles e világban,
A könny áradjon folyóként
Az egész Nagy Hazában.
Mossa el a gyászt,
Mossa egybe a hont,
Legyünk újra együtt,
MOSSA EL TRIANONT!
2007. 06. 04.
| |