A megválasztott képviselőinknek meg annyit, hogy azért kapták meg a bizalmat és a szavazatot, hogy a MI a Vámosszabadi  adófizetők(!) érdekeit képviseljék, ne az uralkodó elitét!

Elin Krantz is ezt tette , még egy faji keveredést szponzoráló videoklippben is szerepelt amint épp egy afrikai bevándorló termetes szerszámán lovagolva énekelte a svéd himnuszt, aztán meg is lett a következménye. Nézzétek meg magatok is :

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126829&n=eladasos&blog_cim=Az%20ismert%20jelen%20butas%E1ga

Müller Mihály

Vámosszabadi

Mellékletek:

Etnikai konfliktus Svédországban

Share on print

Május 19-én a nem fehér bevándorlók és az autonóm baloldaliak által megkezdett zavargás kilenc napon át tartott és pestisként söpört végig Svédországon. A bevándorlókból álló, antirasszista baloldali szervezet „megafonen” (megafon) szerint a zavargások akkor kezdődtek, mikor a rendőrök megöltek egy 69 éves macsetével felfegyverkezett embert, aki ellenállt a letartóztatásának és a rendőrökre támadt. Mindez a 80%-ban színesbőrű bevándorlók által lakott stockholmi külvárosban, Husby-ben történt. A zavargások éjszaka kezdődtek, az ebben résztvevők főleg fiatalok, és fiatal felnőttek közül kerültek ki – a legfiatalabb rendbontó egy alig 12 éves fiú volt.

Jelentések szerint 60 és 200 fő közötti volt a cselekményben aktívan résztvevők száma. Több száz gépjárművet gyújtottak fel, valamint iskolákat, óvodát, rendőrőrsöket, éttermet, és kísérletet tettek egy könyvtár lángba borítására is. Természetesen szemeteskonténereket is felgyújtottak és összetörtek mindent, ami az útjukba került. Mikor a rendőrség megérkezett, a szokásos taktikát alkalmazták, azaz kővel dobálták a rendőröket, valamint a helyszínre siető tűzoltókat és mentősöket is, akik csak a munkájukat végezték. Rendőrségi források szerint 30 fő körüli rendbontót tartóztattak le, akiknek legnagyobb részét napokon belül el is engedték. A rendzavarás Husby-ben kezdődött, de egy nap alatt más, bevándorlók lakta területekre is átterjedt. Ezek azok a helyek, melyeket az észak-európainak tekinthető emberek megpróbálnak elkerülni, amennyire csak lehet. Mivel köztudott, hogyha egy svéd ember ilyen helyre téved, mint például Rinkeby, vagy Tensta, nagy az esélye annak, hogy megverik, kirabolják, vagy megerőszakolják.

Eddig ez események 23 stockholmi külvárosi területre és 6 másik városra terjedtek át. Az elnőiesedett és elzsidósodott rendszer rendőrsége csak a gyengeségéről tett tanúbizonyságot, miközben semmiféle hatékony műveletet nem hajtottak végre a rend visszaállítása érdekében. A zsidók által uralt svédországi és nyugati médiák folyamatosan hazugságokat árasztanak, hogy megtévesszék az embereket. Olyan jelenségeket okolnak a probléma felbukkanásáért, mint az elnyomás, a munkanélküliség és a „rendszer belső strukturális rasszizmusa”.

De vajon az átlagos, svéd nemzetiségű emberek miért nem vesznek részt a zavargásokban, hiszen őket is legalább oly’ mértékben sújtják ezen jelenségek?
Láthatjuk azt is, hogy az események hatására a zsidók hogyan álcázzák magukat svédeknek. Kent Ekeroth, egy zsidó, az Izraelt és a homoszexualitást védő, „szociálkonzervatív”, a svéd demokrata párt tagja és a svéd parlament képviselője is megragadta az alkalmat, hogy terjessze mérgét a RussiaToday interjúján keresztül, mintha személyes véleménye egyben a közvélemény is lenne.

A svéd nemzetiségű emberek dolgos, hűséges és jól szervezett emberek, de a kormányuk egy olyan lefele ívelő utat követ, mely a pokolba vezet, többfajú társadalmával együtt. A néger ősökkel rendelkező államminiszter, Fredrik Reinfelt például teljes mértékben elutasítja bármiféle etnikai svédség létezését. Szerinte csak svéd állampolgárok vannak, svéd nemzetiségű emberek nem léteznek. 

A kormány természetesen nem vezet nyilvános nyilvántartást a bevándorlók és a lakosság faji hovatartozásáról. 2011-ben a lakosság 27%-a (nagyjából 2,5 millió fő) volt külföldi származásúnak tekinthető, míg svédnek 73% (7 millió fő). Ez nagyjából a színesek/fehérek arányára is érvényes. 1960-ban a lakosság csupán 4%-a volt külföldi gyökerekkel rendelkező, azok is főleg a környező országokból származtak. 2012-ben 110 ezer főnyi bevándorló érkezett Svédországba, akik főleg Irakból, Afganisztánból, Szomáliából származnak.

Nyilvánvaló tény, hogy a lázadozó rendbontók azért támadták meg a rendőröket, mert nem akarnak a svéd társadalom részévé válni, hanem a saját „városállamukban” akarnak élni. Amikor a rendőrség betér az általuk lakott területre, akkor azt a bevándorlók úgy értékelik, mint magánlaksértést. Természetesen van egy nagy adag ellenségesség és tiszta gyűlölet a befogadó nemzet azon tagjai iránt, akik kénytelenek velük egy szomszédságban élni. Évtizedek óta, mióta David Schwarz felszólította Olaf Palme államminisztert a ’70-es években, hogy kezdje meg a tömeges bevándorlás elősegítését és a multikulturalizmus politikáját, tapasztalhatják a lakosok ennek negatív következményeit. Ezek a zavargások nem az elsők és nem tekinthetők egyáltalán váratlannak, hanem következményei annak a faji cunaminak, ami az országot éppen elsodorni készül.

Ámde ahol sötétség van, ott a fény is előbb-utóbb megjelenik. A múlt hét végén svéd emberekből civil önvédelmi csoport szerveződött Stockholmban, kiknek elegük lett a korrupt törvényekből és a kezükbe vették az irányítást, hogy visszaállítsák a közrendet. 

Nagyjából 100-400 önkéntes vett részt az éjszakai őrjáratokban. Május 24-26-a között a rendőrség hirtelen akcióba lépett és elkezdte a védelmi csoportokat zaklatni és 18 főt közülük le is tartóztattak 24-én éjjel.

Május 25-én a rendőrség bejelentette, hogy minden 5 főnél nagyobb svédekből álló csoportot le fognak tartóztatni, amennyiben ilyen jellegű tevékenységet végeznek. Az éjjeli őrjáratok ettől nem szűntek meg, sőt jelentős eredményeket értek el, mikor fizikai erejüket kihasználva fegyelmeztek meg bevándorló rendbontókat Tumba városnegyedben, Stockholmban. Tudvalevő, hogy a svéd ellenállási mozgalom (Svenska Motstandsrörelsen) és más nemzeti mozgalmak is részt vettek ezekben a műveletekben, hogy visszavegyék városukat a bajkeverőktől. Úgy tűnik, az őrjáratoknak komoly hatása volt az eseményekre, kezd visszaállni egyfajta nyugalmi állapot a bűnös városnegyedekben. Az ok nyilvánvaló, hiszen az élősködők csak a fizikai erőszakból értenek, melyet garantáltan meg is kaptak, mikor a hazafiak rendbontáson érték őket.

A fehér őrjáratozók jól vizsgáztak ebben a helyzetben, hiszen a rendelkezésükre álló eszközök segítségével eredményesen vették fel a harcot a bevándorlók erőszakos, ámde hozzájuk képest kisebb csoportjai ellen, mindig helyi erőfölényt képezve.

A művelet „civil rendvédelmi” oldalán való részvétel sikeresen egyesítette a svéd fiatalokat, akik példát mutattak a többségi társadalomnak, hogyan is kell egy ilyen etnikai hátterű rendzavarást eredményesen kezelni. A többségi társadalom adóiból fizetett hivatalos rendvédelmi szervek nem akarták hathatós módon megfékezni az eseményeket, azok eszkalálódtak és fenyegetést jelentettek a bevándorló-negyedeken kívül élő svéd lakosságra is. Önszerveződő, népi önvédelmi csoportok nélkül kétséges lett volna a probléma rövidtávon való kezelése.
 
Budai Vendel - Hídfő.net

Lépni nem lehetett a menekültektől egy olasz szigeten

• Iván András

2011. március 31., csütörtök 00:09 |

Már a tunéziai események után megindultak a menekültek Észak-Afrikából Európa felé, Lampedusa olasz szigetre pedig a helyi lakosoknál négyszer többen érkeztek. Az olasz hatóságok most más szigeteken és táborokban próbálják elhelyezni őket, de a líbiai helyzet miatt egyre több menekült érkezhet Európába. A menekülthullám pedig akár Kadhafi akciója is lehet.

Címkék

líbia, olaszország, menekülthullám

A líbiai harcok elhúzódásával sokan attól tartanak, hogy egyre súlyosbodó menekültválság alakulhat ki elsősorban Olaszországban. Egyelőre egy Afrikához közeli olasz szigeten, Lampedusán fajult el a helyzet, de idővel akár Európa több országa is érintett lehet.

Négyszer annyi menekült, mint lakos

Az elmúlt három napban több mint háromezer menekült érkezett Lampedusa szigetére, ahol az ötezres helyi lakosság mellett Zine el-Abidine Ben Ali tunéziai elnök január közepi bukása óta már húszezernél is több menekült zsúfolódott össze. A többségében Tunéziából érkező menekültek nagyrészét már elszállították, de hétezren még mindig a szigeten vesztegelnek.

A sziget lakosai elsősorban a turizmusból és halászatból élnek, ezért aggasztja őket a folyamatos menekültáradat, a héten már élelmiszerhiány is kezdett kialakulni. Az ideiglenes menekültszállásokon már nincs több hely, sokan így is a kikötőben és rögtönzött sátortáborokban húzzák meg magukat.

Hétfőn a helyi halászok a kikötő bejáratát a menekültek bárkáival elbarikádozva tiltakoztak, „Ebből elég, tele vagyunk!” táblákat mutattak fel, szerdán pedig elkeseredésükben elfoglalták a városházát.

Berlusconi bedobta magát

A súlyosbodó helyzet miatt szerdán már Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is aktivizálta magát, a szigetre utazva azt ígérte, hogy legkésőbb a hétvégére eltűnteti a menekültek többségét a szigetről. "48-60 órán belül Lampedusán már csak lampedusaiak lesznek" - jelentette ki magabiztosan.

A megpróbáltatásokért cserébe Berlusconi adókedvezményt ígért, majd viccelődve arról beszélt, hogy Nobel-békedíjra jelöli a helyieket a türelmükért. Azt állította, szorgalmazni fogja újabb golfpálya és kaszinó építését a szigeten, valamint saját tévéadóin külön népszerűsíteni fogják a lampedusai turizmust.

Megszöknek a menekülttáborokból

Miután Lampedusa már teljesen megtelt, az újabb csónakokat egy másik olasz szigethez, Linosához irányították, a menekülteket a parti őrség hajói szállították a partra. Az olasz kormány egyben bejelentette, hogy hat hajót küld Lampedusára, és dél-olaszországi befogadó táborokba szállítják a menekültek egy részét.

A táborokból azonban sokan a kerítéseken átmászva próbálnak megszökni, eddig háromezren indultak az északnyugati határnál Franciaország felé, onnan azonban visszaküldik őket Olaszországba.

A háromszázezer menekültet sem zárták ki

Az olasz hatóságok szerint a menekültek nagy része nem az elnyomás vagy az összecsapások elől menekült el, hanem a zűrzavart kihasználva próbált Európába jutni. Többségük tunéziai, a Líbiából érkezett menekültek többsége pedig állampolgársága alapján valamelyik fekete-afrikai országból, Csádból, Eritreából, Etiópiából származik.

Sokan a konfliktusra hivatkozva kérnének menekültstátuszt, de Olaszországban mégis fontolgatják, hogy újra bevezetik azt az ellentmondásos gyakorlatot, hogy a menekülteket származási országukba toloncolják vissza. Minden egyes menekült ügyét külön vizsgálnák ki, hogy biztosan csak azt küldjék haza, akinél erre lehetőség van. Szerintük ellenkező esetben humanitárius válsághelyzet alakulhatna ki.

Március elején Franco Frattini olasz külügyminiszter még óriási kivándorlástól tartott, 200-300 ezer menekült érkezését sem tartotta elképzelhetetlennek. Olaszországnak van mitől tartania, hiszen az elmúlt években a Líbiával és Tunéziával kötött megállapodások segítségével sikerült jelentősen visszaszorítaniuk az Észak-Afrikából érkező bevándorlók áradatát.

Olaszországnak jól jött az együttműködés

Líbiával 2008-ban, Tunéziával pedig 2009-ben állapodtak meg különböző segélyekről és támogatásokról, melyekért cserébe a két ország keményen fellépett az emberkereskedelem és embercsempészet ellen. Míg 2008-ban még 36951-en érkeztek Olaszországba a Földközi-tengeren keresztül, addig 2010-ben már csak 4406-an.

A Líbiával kötött, a katonai akciót is tiltó megállapodást a légtérzár bevezetése előtt felmondta az olasz vezetés, ugyanis enélkül nem indulhattak volna a szövetséges gépek olaszországi bázisokról. A Ben Alit elzavaró tunéziai vezetésnek ugyanakkor Silvio Berlusconi kormánya 281 millió dollárnak megfelelő segélyt és hitelt ajánlott fel, hogy ebből erősítsék meg a határellenőrzést.

Franco Frattini olasz külügyminiszter már február végén közös európai megoldást szorgalmazott, most megint arra sürgette a tagállamokat, hogy egyezzenek meg valamilyen megoldásban.

Kadhafi keze is benne lehet?

Líbia a felkelés előtt együttműködött az Európai Unióval az illegális bevándorlás feltartóztatásában, de a külföldi beavatkozás miatt a kormány felmondta az erről szóló megállapodást. A katonai akció közeledtével elterjedtek olyan hírek, hogy Kadhafi bosszúból menekültekkel áraszthatja el Európát. A menekültek többsége egyelőre még nem Líbiából érkezett, de onnan is egyre többen indulnak útnak.

A máltai hadsereg vizsgálta azoknak a forrásoknak a hitelességét, amelyek szerint Kadhafi csapatai összeterelték a Líbiában tartózkodó afrikai menekültek egy részét, akiket aztán hajókon és csónakokon indítottak útnak Európa felé. Ezt egyelőre nem erősítették meg, de az olasz szigetek mellett már Máltára is több ezer menekült érkezett, lassan megdőlhet az eddigi háromezres rekord is.

Káosz volt a tunéziai határon

A Földközi-tengeren részben a rossz idő miatt csak március elején indult meg komolyabban a menekültek áradata, előtte keleten az Egyiptommal, nyugaton pedig a Tunéziával közös határon torlódtak fel a menekültek. A brit Vöröskereszt becslései szerint legalább 350 ezren menekültek el az elmúlt másfél hónapban Líbiából Tunéziába és Egyiptomba. A menekültek közül mindössze háromezren líbiai állampolgárok.

Elsősorban a tunéziai határon alakult ki humanitárius válsághelyzet februárban és március elején, az embertelen állapotok azonban fokozatosan rendeződtek, és visszaesett az érkezők száma. Jelenleg a tunéziai oldalon több tízezren laknak rögtönzött menekülttáborokban.

Menekültválság: az olasz belügyminiszter már kilépéssel fenyegetőzik

Luxembourg, 2011. április 11.

schengenbel- és igazságügyminiszterekmenekültügy

Miközben az olasz belügyminiszter még országa kilépését is meglebegtette az EU-ból, és általában is kemény összeszólalkozásokról szivárogtak ki hírek a tunéziai menekültek ügye kapcsán, hivatalosan senki nem jelzett változást az EU-tanácsülésen országa Schengen-politikájában, de ennek lehetőségét többen felvetették.

More Sharing Services

0

Mint az a napirendi pont kapcsán kiadott közös nyilatkozatból is kiderül, láthatóan az EU külső határvédelem - mindenekelőtt a Frontex - megerősítésében, a tunéziai határ szisztematikusabb zárásában, valamint általában is a „forrásországok” hatóságaival való szorosabb együttműködésben látták a hosszú távú közös nevezőt a hétfői EU-belügyminiszteri ülés résztvevői, míg a rövidtávú menekültválság kapcsán inkább egyfajta nyilatkozatháború zajlott. A hosszú távú gondolkodást és tervezést hivatott alátámasztani az a soros EU-elnökségi bejelentés is, hogy május 12-re rendkívüli belügyminiszteri tanácsülést hívott össze Pintér Sándor, amelyen egy leendő új, fenntartható migrációs stratégia elvi megvitatása lenne a téma.

A menekültek három nagyobb csoportja – a már Máltán táborozó, tényleges védelemre szoruló afrikai politikai menekültek, a hasonló státuszú, de egyelőre még Afrikában várakozó további menedékjog-jelöltek, valamint a Tunéziából Olaszországba áthajózott gazdasági menekültek – kapcsán is az első esetben többé-kevésbé egyetértés volt kialakulóban. Eszerint a tagországok egyfelől elvetették, hogy Máltán bevezethessék a menekültekre vonatkozó (2001/55-ös számú) különleges védelmi mechanizmust, másfelől viszont több tagállam is készséget mutatott arra, hogy a szigetországban található politikai menekültekből kisebb-nagyobb kontingenseket vegyenek át.

Értesülések szerint ugyanezt már sokkal kevésbé voltak hajlandóak bevállalni a második csoport - a ma még Afrikából történő elutazásra váró, egyes becslések szerint akár tizenegyezer főt is elérő potenciális „második hullám” - vonatkozásában. És egyelőre láthatóan teljes volt a tanácstalanság a már Dél-Olaszországban táborozó mintegy 20 ezer tunéziai gazdasági menekült esetében.

Az olasz delegáció alapvető törekvése az volt, hogy deklarálják a 2001/55-ös mechanizmust a tunéziai bevándorlók kapcsán, és hogy a tagországok „mutassanak szolidaritást” (a menekültek átvételével) Olaszország felé. Roberto Maroni belügyminiszter éppen azt követően jelentette ki rövid rögtönzött sajtóértekezletén, hogy ha hazája még ennyire sem számíthat a többiek részéről, akkor nem látja értelmét, hogy Olaszország az EU tagja maradjon, amikor egyértelművé vált, hogy egyik kérés sem számíthat pozitív válaszra. (Megfigyelők emlékeztetnek, hogy Maroni az amúgy is szélsőséges Északi Liga színeiben felügyeli a belügyi tárcát az olasz kormányban, másfelől viszont hasonló kijelentést a Corriere della Sera és a La Repubblica hétfőn magának Silvio Berlusconi miniszterelnöknek is tulajdonított már.)

Az olasz igények kapcsán Cecilia Malmström belügyi EU-biztos azt bizonygatta – Pintér Sándor soros elnökségi magyar belügyminiszterrel közösen tartott sajtóértekezletén -, hogy a különleges szolidaritási mechanizmust csupán a koszovói háború nyomán megindult, tényleg tömeges menekültáradatok esetére teremtették, amihez a tunéziaiak bevándorlása nem mérhető. A gazdasági menekültek „szétdobásának” lehetőségéről pedig tagállami diplomaták úgy vélték, hogy ez éppen Olaszország számára teremtené a legtöbb problémát, hiszen afrikai olvasata felérne egy felszólítással arra, hogy érdemes elindulni az olasz partok felé, mert lám, van onnan is továbbjutás.

Ami viszont Maron erőteljes kirohanását és bármilyen „kilépés” lehetőségének a felvetését illeti, ennek kapcsán Pintér és Malmström egyaránt visszatérően hangsúlyozták, hogy az olasz miniszter semmilyen hasonló kijelentést nem tett az ülésen, mi több, ha fenntartással is, de a tanácsi közös nyilatkozatot is elfogadta.

Azt mindenesetre Pintér Sándor is, Cecilia Malmtström is megerősítette, hogy Rómának jogában áll korlátozott időre szóló ideiglenes tartózkodási engedélyt kiadni. Akörül azonban már láthatóan tanácson belül is megoszlottak a vélemények, hogy egy ilyen papír önmagában mire jogosíthat. Claude Guéant francia belügyminiszter az ülés szünetében újságírók előtt kifejtette: az olasz intézkedés nem Schengen-konform, vagy legalábbis nem lehet alap szabad mozgásra a Schengen-zónában. Az egyezmény ugyanis Guéant szerint „világosan rögzít két feltételt” ahhoz, hogy nem EU-tagállamból érkező személy „Schengen-területen” tartózkodhasson. Az egyik, hogy érvényes útiokmánnyal rendelkezik, a másik, hogy van annyi elérhető pénzügyi forrása, ami számára megélhetést biztosít tartózkodása során, és megvan a fedezet majdani elutazásához is. Aki ezeket a feltételeket nem teljesíti, az nem tekinthető legális belépőnek, tehát vissza kell fordítani származási országába. Ha másik uniós tagországból érkezett, akkor az előző, kiinduló EU-országba lehet őt visszatoloncolni – ez az, amit Franciaország tesz a jelenlegi helyzetben.

Érvelését utóbb Malmström is megerősítette a sajtó előtt, midőn úgy fogalmazott, hogy az effajta ideiglenes tartózkodási engedélyek akkor válhatnak csak Európa szerte szabad mozgást biztosító menlevéllé, ha az utazni vágyó „további kritériumoknak” is megfelel.

A francia belügyminiszter tagadta ugyanakkor, hogy Párizs helyreállította volna a „szisztematikus határellenőrzést” – mint fogalmazott, „jogilag erre nincs is mód”, hiszen a Schengen-egyezmény értelmében az ilyesmit szigorú feltételekhez kötik -, ehelyett szerint csupán „megerősített mélységi ellenőrzés” folyik. Az utóbbi kapcsán viszont jelezte, hogy éppen hétfőn adott utasítást a régióban cirkáló ellenőrök megerősítésére, és elismerte, hogy ez utóbbiak szolgálatukat „nagyon éberen” végzik.

Úgy tudni, a miniszterek ülésén egyelőre egyetlen ország sem vetett fel formális intézkedést a Schengen-rendszer felfüggesztésére, de az osztrák tárca vezetője például kilátásba helyezte, hogy amennyiben az ideiglenes olasz papírokkal megindul a menekülthullám a többi EU-tagország felé, úgy Bécs megfontolja egyes határszakaszain a normál határzár helyreállítását. Hasonló eshetőséget a hétvégén felvetett a bajor belügyminiszter is, és megfigyelők megjegyzik, hogy de facto voltaképpen ebben az irányban mozognak a már említett tényleges akciók az olasz-francia határon is. Elfogadhatatlannak nevezte a tervbe vett olasz lépést a német szövetségi miniszter is, aki – osztrák kollégájához hasonlóan – kívánatosnak nevezte a Schengen-szabályok mielőbbi közös átbeszélését.

Közös sajtóértekezletükön mind Malmström, mind Pintér igyekeztek menteni a helyzetet, és cáfolták például, hogy a kialakult helyzet a „Schengeni egyezmény tesztje” lenne, hasonlatosan ahhoz, ahogy a görög-ír-portugál gazdasági válság a közös pénz fenntarthatóságát vetette alá radikális terhelési próbának. Malmström szerint nem Schengen-, hanem „szolidaritási teszt” az, ami jelenleg folyik. (Diplomaták ennek kapcsán megjegyzik, hogy Malmström álláspontját a Bizottságon belül sem feltétlen támogatja mindenki. „Miközben a többség arra hajlik, hogy polgárai védelmében inkább bezárkózzon, Malmström mindenáron a korábbi évek liberális programját követve még nagyobb nyitást, szabad mozgást, bevándorlók integrálását hirdeti” – jegyezte meg egy neve mellőzését kérő forrás.)

A soros elnökség részéről Pintér Sándor is arra helyezte a hangsúlyt, hogy valamennyi tagország kiállt „Schengen”, és a szabad mozgás fontossága mellett, és a Bruxinfo kérdésére egyúttal azt is értésre adta, hogy Schengen átfogó megvitatásának igénye sem merült fel olyan formában a tanácsülésen, hogy annak nyomán bármilyen formális „Schengen-tanácskozást” tűztek volna ki. (Francia forrásokból ugyanakkor annyit sikerült megtudni, hogy e témában minimálisan a francia és a német kormány egyeztetésre készül, amibe a jelek szerint készek befogadni más érdeklődőket is.)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.