Ennek több oka is lehet, legfontosabb:  mert a finnugor elmélet „megcsinálása” előtt számtalan elmélet létezett, amely a magyarok őseit keleten kereste, a módszerváltás óta pedig számtalan elmélet támogatja a korábbi feltevéseket. Nemcsak elméletek születtek, hanem bizonyítékok is. Mégsem elegendők ahhoz, hogy a mai hivatalos történelmi álláspont megváltozhasson. Azt kell hinnünk, ennek politikai oka is van. Mint ahogy volt 1877-ben is, amikor az akkori közoktatási miniszter, Trefort Ágoston nyíltan kijelentette:

“Tisztelem az urak álláspontját, én azonban – mint miniszter – az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb a finn-ugor származás princípiumát fogadnom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor származás mellett törnek lándzsát.”

A finnugor elméletet nem kell bemutatni, tudjuk, hogy a nyelvészeten kívül egyetlen tudományos szakág (genetika, antropológia, régészet, zenetudomány, művészet), mely a történelemtudományt segíti, sem támasztja alá bizonyítékokkal. Ne csodálkozzunk hát, ha a kételkedők száma mindig csak nőtt. Amikor a finnugrizmus előtört a 19. sz.-ban, a Habsburg uralom alatt, politikailag is fontos volt a Habsburgoknak, hogy a magyarokat egy primitív, mind nyelvében, mind kultúrájában alacsonyabbrendű néphez kössék, így az MTA székeibe olyan tudósokat ültettek, akik ezt támogatták, és „bizonyítgatták”, ám meg kell említenünk, hogy nem büszkélkedhettek sem a magyar nyelv bírásával (felnőttkorukig) sem magyar származással.

A finnugor-elmélet, mondhatjuk, mára már megdőlt, már az egyetemeken is a nyitottabb tanárok megemlítik ezt, mint ahogy László Gyula kettős honfoglalás-elméletét is. Sőt, a kormány a finnugor-elmélet felülvizsgálatát tervezi (Szőcs Géza bejelentése alapján).  Akárhogy vesszük, kulcskérdése létünknek, kik vagyunk, honnan jöttünk. Talán ezért is ilyen „skizoid” nemzet a magyar, mert nem biztos a saját eredetében- tisztelet a kivételnek.

László Gyula rajza a honfoglalókról

Bakay Kornél László Gyula tanítványa, régész, korunk egyik legvitatottabb munkásságú történésze. Fő területe a magyar őstörténet és középkor. A történelemkönyveivel nagy vihart kavart. A wikipédia ( melyet nem tekinthetünk hiteles forrásnak, mindazonáltal sokan használják, így a rajta keresztül áramló információk sok emberhez eljutnak) azt kifogásolja, hogy a tankönyvek a „magyar nemzeti büszkeség (túl)táplálását és nem a történelmi hűséget tartják szem előtt”. (Na nem mintha nem férne rá a magyarokra a nemzeti büszkeség túltáplálása J), „és olyan elméleteket sorakoztat fel, amelyek a magyar és nemzetközi szaktudományos közmegegyezéssel ellentétes állításokat közölnek”. Igen ám, de ezek az „állítások” komoly régészeti, genetikai stb. bizonyítékokkal vannak alátámasztva. Ma már a finnek is azt mondják, nem lehetünk rokonok, és ők bizony nem vándoroltak sehonnan, hanem 8-9ezer éve ugyanott laknak. Számos nemzetközileg elismert szaktekintély is azt állítja, nem tartozunk a finn-ugor nyelvcsaládhoz sem nyelvészetileg, sem máshogy.

László Gyula rajza a honfoglalókról

Ezek a tankönyvek felnyitják a szemünket, felkeltik gyerekeink figyelmét eredetünk iránt. Nem üres, tartalmatlan, száraz történelmi tényeket közölnek, hanem színesen, figyelemfelkeltő módon, sok-sok színes képpel, bizonyítékokkal ellátva tárják a kis olvasók elé a (világ) történelmet a magyarok szemszögéből nézve. A mai tankönyvekkel az a baj, hogy a „semleges egyetemességet” tekintik fő erényüknek, és ezt sulykolják a gyerekekbe. Gyermekeink hamarabb ismerkednek meg az ókori kelet, Róma vagy a Bizánc kultúrájával, mint a sajátjukkal. A fent említett tankönyvek szerkesztői ezen is szeretnének változtatni -ahogy azt az Előszóban is olvashatjuk. A szerzők szerint a magyar nép évezredes történelme során lényegesen fontosabb szerepeket játszott az emberiség történelmében, mint amilyen szerepkörbe kényszerítették a legújabb korban Európa és a világ a magyarokkal nem rokonszenvező nagyhatalmai. Igaz is- lám-lám, már megint megjelenik a nemzeti büszkeség túltáplálása- pfuj.

Az Előszóban a szerkesztők nagyon korrekt módon megszólítják a gyerekeket, felhívják a figyelmüket arra, hogy bizony ne ezt a könyvet vigyék be történelemórára, de nézegessék otthon, kérdezzenek, és merüljenek el igaz történelmünk csodálatos világában.

A Történelemkönyvek mellé ajánljuk az Aranytarsoly Foglalkoztató füzeteit, melyekben a gyerekek találnak érdekességeket, rejtvényt, színezőt. rovásos gyakorlatokat.

A Kalandozás a múltba c. társasjáték szintén jó eszköze a történelmi régmúlt elsajátításának.