Nem Izrael a Közel-Kelet legnagyobb problémája
Nagy a baj: a magyarok segítségére is számítanak


A Közel-Kelet bővelkedik olyan konfliktusokban, melyeknek semmi köze nincs Izraelhez; ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az izraeli-palesztin konfliktust ne kellene mihamarabb megoldani - mondta budapesti látogatása során Yacov Hadas-Handelsman, az izraeli külügyminisztérium Közel-Keletért és a békefolyamatokért felelős osztályának vezetője.

Az izraeli külügyminisztérium delegációja két napra érkezett Budapestre, hogy "Legújabb fejlemények a Közel-Keleten" címmel előadást tartsanak a Magyar Külügyi Intézetben, ezáltal betekintést engedve a közel-keleti folyamatokról alkotott izraeli álláspontba, mielőtt a Parlamentben a Külügyi és Európai Ügyek Bizottságának közös ülésén vettek részt.

Hadas-Handelsman szerint nem az izraeli-palesztin konfliktus a forrása a Közel-Kelet instabilitásának, hiszen a legnagyobb aggodalmat jelenleg Irán és annak nukleáris programja okozza. A perzsa ország több szempontból is szembehelyezkedik a Közel-Kelet többi országával, hiszen a nem-arab kisebbséghez tartozik, míg a régió országainak többsége arab, vallási szempontból pedig a szunnita muszlim országokkal szemben Irakon kívül az egyetlen, ahol az iszlám síita szárnya az uralkodó vallás. Márpedig egy olyan vallás sincs a világon, amelynek különböző irányzatait vallók annyira utálnák egymást, mint a szunniták és a síiták. Aztán ott van az ország berendezkedése, hiszen 1979-ben egy forradalmi rezsim vette át a hatalmat, amelynek célja az ideológia terjesztése, országhatárokra való tekintet nélkül. Ezt pedig egy szomszéd sem nézi jó szemmel.

És akkor még nem is beszéltünk a nukleáris programról. Erről Ofer Moreno, szintén az izraeli külügyminisztérium szakértője fejtette ki véleményét. Emlékeztetett, hogy 2002-ben a nemzetközi közösség számára mekkora sokkot okozott, amikor fény derült Irán nukleáris programjára, hiszen az ország több non-proliferációs egyezménynek aláírója, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (IAEA) tagja volt. Azóta a tárgyalások csak egy helyben topognak, ezért Moreno felhívta a figyelmet arra: elérkezett az ideje, hogy válaszút elé állítsák Iránt. Hiszen amíg a világ azt hiszi, hogy tárgyalnak, Irán szépen csendben fegyverkezik tovább. A szakértő szerint szankciókra van szükség, melyek igenis képesek lennének feltartóztatni a perzsa országot, mint ahogy az Líbia esetében is történt, 2003-ban, amikor az országot sújtó gazdasági szankciók miatt az kénytelen volt tömegpusztító fegyverek fejlesztésével felhagyni és arzenálját felszámolni.

Iránon kívül ott van még Irak is, mely a hat éves amerikai intervenció megszűnése ellenére még mindig nem képes kormányt felállítani; az országot szétfeszítik a szunnita-síita-kurd ellentétek. Az olajban gazdag és igen kedvező földrajzi fekvésű Irakban pedig a szomszéd országok (pl. Szíria, Törökország, Irán, valamint az Egyesül Államok is) is komoly érdekeltségekkel rendelkeznek.

Szintén a régió egyik gyenge pontjának számít Libanon, amely a szétesés szélén áll. Rafik Hariri miniszterelnök 2005-ös meggyilkolása mögötti vélt vagy valós szír szálak és/vagy a Hezbollah részvétele, majd a 2006-os izraeli-libanoni háború, mind-mind aggodalmat keltenek: nemcsak az ország szomszédaival való viszonyát rontják, de könnyen polgárháborús helyzetbe sodorhatják Libanont. Az instabilitás jelképe lehetne Jemen is, ahol a terrorista csoportok megjelenése és rohamos terjedése jelent komoly fenyegetettséget. Végül pedig Szudánt említette Hadas-Handelsman, mint konfliktusforrást. Az afrikai ország kulturális és vallási törésvonalak mentén szakadozik, a jövő januárban megrendezésre kerülő népszavazás azonban, ha nem is pontot, de vesszőt tehet az ország belpolitikai csatározásainak a végére, hiszen lehetőséget ad arra, hogy az északi résztől etnikailag és vallásilag különböző (az ország északi részén muszlim arabok, míg déli területein keresztény feketék élnek - a szerk.) Dél-Szudán önállósodhasson.

Az izraeli külügyminisztérium szakértője hangsúlyozta, hogy ezen konfliktusok jelenléte mit sem változtat azon a tényen, hogy az izraeli-palesztin kérdést mihamarabb meg kell oldani. Cél, ahogy azt Benjamin Netanjahu, izraeli kormányfő is többször megerősítette, két, egymás mellett békében élő és egymást kölcsönösen elismerő ország létrehozása. A maga részéről leszögezte, Izrael ennek érdekében eddig is és ezentúl is mindent meg fog tenni, amennyiben ugyanezt a hajlandóságot látja a palesztin fél részéről is. Meglátása szerint a tárgyalások az annapolisi folyamat 2008-as megakadásával rekedtek be, azért, mert a palesztin fél tartott attól, hogy a közelgő izraeli választások majd megváltoztatják a zsidó állam álláspontját.

Ez nem így lett, hiszen Netanjahu jobb-közép kormánya és, a nemzetközi közvéleményt gyakran megosztó külügyminisztere, Avigdor Lieberman is elkötelezett a kérdés megoldása irányában. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a ciszjordániai zsidó telepek bővítésének tíz hónapos befagyasztása, amely az izraeli kormány precedens nélküli lépésének tekinthető. Ugyanúgy, mint a Gázai-övezet 2005-ös egyoldalú kiürítése is (amely során 21 zsidó telepet számoltak fel a Gázai-övezetben, majd még négyet Ciszjordániában). Az izraeli fél tehát nem tekinti a telepeket a békefolyamat akadályának - szögezte le Hadas-Handelsman. Ez csak egy technikai kérdés, hiszen ha az új határok meghúzásra kerülnek, onnan már csak egy lépés a telepek a határokhoz való igazítása.

Természetesen az új határok túloldalára eső zsidó telepeket kész Izrael felszámolni, vagy terület kompenzációval megegyezni a palesztin féllel. A valódi problémát a határok megrajzolása, a menekültkérdés és Jeruzsálem státusza fogja okozni, hiszen ezekben a kérdésekben egyik fél sem enged könnyen.

Hadas-Handelsman egy végleges keretegyezmény aláírását tűzte ki célul az elkövetkező egy évben, melynek eléréséhez nagyban számít az amerikaiak segítségére, hiszen mint mondta, a mindkét fél által elismert Egyesült Államok közreműködése nélkül nehezen jutnának előrébb. Ugyanakkor leszögezte, Amerikának "egy új tárgyalási formula" kidolgozására van szüksége, ahelyett, hogy külön-külön, párhuzamosan tárgyalna a két féllel. AZ USA mellett számít az Európai Unió, valamint a magyar elnökség együttműködésére is.