A Hírszerző elmúlt években abban a szerencsés helyzetben volt, hogy - liberális, a szabad piac és a képviseleti demokrácia, valamint az alkotmányos jogállam iránt elkötelezett lapként - egyaránt kritikusa lehetett a Gyurcsány- és Orbán-kormánynak, miközben elkötelezett híve maradt a rendszerváltásnak, valamint az 1989-90-ben létrejött legújabbkori magyar demokráciának.

A helyzet azonban az elmúlt hetekben gyökeresen megváltozott, és szerkesztőségünk azon volt kénytelen kapni magát, hogy többé nem lehet úgy kormánykritikus, hogy közben rendszerhű marad, a rendszer (vagyis a demokratikus magyar jogállam) ugyanis a szemünk láttára alakult át valami egészen mássá.

Bár igyekeztünk ennek a folyamatnak minden részletét nyomon követni (Schmitt Pál megválasztásától az Alkotmánybíróság, a jegybank és a Költségvetési Tanács kivégzésén át a magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítéséig), nem árt összegezni: az utóbbi években egyre kevésbé szerethető, ezzel együtt életünknek 1990 és 2010 között többé-kevésbé elviselhető kereteket adó demokratikus magyar jogállam és szabadversenyes piacgazdaság konkrétan az utolsókat rúgja a szabad választáson létrejött kétharmados kormánytöbbség csapásai alatt.

Ma már tudjuk: mindezek a lépések nem a folyamat végét, csak kezdetét jelentik. Orbán Viktornak azért volt szüksége a nyelvhelyesség felkent védelmezőjére a Sándor-palotában és azért volt szüksége az Alkotmánybíróság ellehetetlenítésére, hogy elindíthassa azokat a folyamatokat, amelyek végül átalakítják nem csupán a közjogi rendszert, de hétköznapjainkat is.

*

Elmúltak azok az idők, amikor (egyre kényszeredettebben) kacarászhattunk Orbán Viktor forradalomról szóló értekezésein. Legkésőbb októberben, a Fidesz Alkotmánybíróság elleni rohamakor az arcunkra fagyott a mosoly. Ami a szemünk előtt zajlik, az valóban a rendszerváltáskor létrejött demokratikus jogállam megdöntése érdekében kirobbantott forradalom, és arra, ami a nyomában létrejön, sajnos tényleg illik a Nemzeti Együttműködés Rendszere kifejezés (amelyben, mint Orbán Viktortól tudjuk, “együttműködni kötelező”).

Ennek létrehozására ugyan a széles néptömegek, akikre hivatkozva levezénylik az átalakulást, semmiféle felhatalmazást nem adtak, de ez eddig sem érdekelte a kormánytöbbséget, és ezután se fogja.

Azoknak, akik a (kilencvenes évek Sólyom László vezette testületéhez képest önmaga árnyékává züllött) Alkotmánybíróság elleni támadásban nem látták meg az őket közvetlenül, adott esetben egzisztenciájukban fenyegető veszélyt, Matolcsy György adott egy kijózanító pofont a múlt héten.

A gazdasági miniszter éppen az Ab hatáskörét korlátozó alkotmánymódosítás hatályba lépése napján üzent hadat a magánnyugdíjpénztáraknak, veszélybe sodorva 3 és félmillió honfitársunk megtakarításait. Az újabb kormányzati csapás pedig a sajtószabadságot érte a három fideszes képviselő által egy hete az Országgyűlésnek benyújtott médiatörvény-javaslattal.

*

A törvény, amelynek rendelkezéseiről részletesen itt emlékeztünk meg, semmit nem bíz a véletlenre. A mostantól kilenc éven át szalaiannamáriásított NMHH felügyelete alá rendeli a rádió- és tévécsatornák mellett a nyomtatott és online sajtótermékeket is; a Médiatanácsot pedig több tízmilliós (internetes lapok esetén akár 25 milliós) bírságok kiszabására hatalmazza fel.

A hírportálok hatósági felügyelet alá kerülése az uniós gyakorlat felől a volt szovjet tagköztársaságok felé mozdítja el a hazai média szabályozását.

A túlszabályozást a Hírszerző által többször is megénekelt múlt heti kormány-közeli médiakonferencián azzal üdvözölték az NMHH illetékesei, hogy az internet végre kikerül a létezése óta őt Magyarországon körülvevő ex-lex állapotból. Mert az mégiscsak több a soknál, hogy ez nincs rendesen szabályozva, különben is ott van a Kuruc.info, a Mindenkori Hatalom Mindenkori Elrettentő Példája, amit mindig elő lehet húzni, ha szabadságjogokat akarunk korlátozni.

Ez jól hangzik, csak az a baj vele, hogy - éppúgy, mint a Matolcsy-féle döntő rohamot felvezető Selmeczi-Szijjártó-féle nyugdíjtőzsdés szómenés - az első szótól az utolsóig hazugság.

A hazai internetes sajtóra éppúgy vonatkoznak (és eddig is vonatkoztak) a sajtótörvény rendelkezései, a magyar polgári és bütetőjog szabályai, mint bármely más orgánumra. A Kuruc.info esete pedig, ha valamit, éppen azt mutatja, hogy semmilyen hazai cenzúrázási gyakorlat nem veszi elejét a netes uszításnak (a mostani javaslathoz képest kispályás szerencsétlenkedésnek tűnő szocialista kísérlet a holokauszt-tagadás büntetésére sem vette) - a Magyar Köztársaság hatóságainak pedig eddig is és ezután is van eszközük a neten uszítókkal szembeni fellépésre. Már kérdés, hogy ezzel sem április előtt, sem az óta nem nagyon kívánnak élni.

Ami viszont most történik, annak a Kuruc működését lehetővé tevő joghézagok betöméséhez semmi köze, sőt.

A magukat újságként regisztráló, ezért nem vadnyugati viszonyok között működő online lapok és szerkesztett blogok (?!) Szalai Annamária felügyelete alá helyezése épp a Kuruc-modellt - azaz a hazai internetes tartalom egyre nagyobb százalékának külföldi szerverekre telepítését terjesztheti el. A hivatalosan is újságként működő orgánumok rövid pórázra fogása - márpedig itt erről van szó - a neonyilas undergroundon túl más közösségeket is elindíthat a külföldi szerverekre költözés felé.

Attól a naptól kezdve ugyanis, hogy ez a törvény hatályba lép, nem éri meg Magyarországon nyomtatott vagy online lapot fenntartani annak, aki a) nem eleve kormányzati szócsőnek szánja az általa működtetett orgánumot; b) puszta takarékossági okokból nem akar politikai öncenzúrát életbe léptetni lapjánál.

Ennek a törvénynek (a nyomtatott sajtó teljes ellehetetlenítésén túl) az lesz a következménye, hogy az internetes média vagy betagozódik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, vagy követi a számos okból okkal megvetett Kuruc.info példáját; a Szalai-féle cenzúrahivatalnak ugyanis minden eszköze meglesz rá, hogy itthon ellehetetlenítse működését. (A Kuruc és a példáját kényszerűen követő nem-nyilas lapok tartalmának magyarországi elérését a törvényjavaslat konkrétan a kínai típusú internetcenzúra mintájára oldaná meg, a szolgáltatókat kötelezné tartalmaik blokkolására - mint tudjuk, a keleti szél mostanában egyre erősebben fúj.)

A továbbra is a legalitás keretei között működni szándékozó lapok esetében nincs pardon: a hatóság büntet, ha úgy ítéli meg, az adott sajtótermék egy-egy tudósítása nem volt “kiegyensúlyozott”, vagy éppen “tényszerű”. Egy-egy, véleményelemekkel átszőtt tudósítás akár 25 millió forintjába is kerülhet az adott lap kiadójának - csakúgy, mint bármely vallási csoport, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók (hatóság által önkényesen megállapított) megsértése.

A médiahatóság jogosult lesz a sajtótermék kiadásával kapcsolatos valamennyi eszközt, iratot bekérni a szerkesztőségtől, bármilyen - még üzleti titkokat tartalmazó - dokumentumokba is betekinthet és lemásolhat. Sőt, ha az eljárást a médium akadályozza, akkor eljárási bírsággal sújthatja, amely akár a 25 millió forintot – a sajtóorgánum vezetője esetében akár 3 millió forintot – is elérheti.

Ahogy most kinéz, a nyomtatott és internetes sajtó tudósításai fölött gyakorolt tartalmi hatósági kontroll komplett újságírói műfajok eltűnését, a kiadókra és lapvezetőkre kiszabható bírság intézménye (amelyek esetében a bírósági fellebbezésnek nincs halasztó hatálya) lapkiadók tucatjainak ellehetetlenülését hozhatja magával. Nem kétséges, hogy a jogalkotói szándék éppen ez.

*

Az április óta épülő új magyar politikai rendszerben éppúgy nincs helye a szabadon dolgozó újságírónak, ahogy a kormányzati akaratot gáncsoló Alkotmánybíróságnak s a saját jövőjéről gondoskodni igyekvő, az államtól való függésén lazítani szándékozó polgárnak sincs. Az újabb és újabb frontokon indított rohamok szorosan összefüggenek egymással. A célpont pedig nem elsősorban az Alkotmánybíróság, nem a magánnyugdíjpénztárak, de még csak nem is mi vagyunk. Hanem Ön, a Magyar Köztársaság állampolgára.

Akár támogatta tavasszal a kormánytöbbséget, akár ellene szavazott, Ön most kockázati tényező a kormány számára, és mindaddig az is marad, ameddig teljesen le nem bontják az Ön személyes szabadságát és vagyonbiztonságát védő jogállami garanciákat, el nem tulajdonítják nyugdíjára félretett megtakarításait és le nem szűkítik a közérdekű információkhoz való hozzáférése lehetőségeit. Az Orbán-kormány minden elődjénél elszántabban törekszik arra, hogy Önt kiszolgáltatott, manipulálható, könnyen kezelhető alattvalóvá tegye. Ne legyen kétsége: mindent meg fog tenni, hogy sikerüljön neki.

Mégis azt gondoljuk, hogy érdemes tiltakozni és érdemes talpon maradni az elszabaduló őrületben. Bármennyi bajunk volt vele, rengeteget köszönhetünk a húsz éves magyar demokráciának és vele a szólásszabadságnak.

Most annak az ideje jött el, hogy kiálljunk mellette, és ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni és belekényszeríteni narancssárga médiaszószba. Éppen ezért minden erőnkkel és minden, rendelkezésünkre álló eszközzel fel fogunk lépni az új médiatörvény-javaslat egészének visszavonásáért, és Önt is a szólásszabadságért történő kiállásra biztatjuk.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.