A szerkesztőknek és az íróknak, riportereknek kötelezően be kell tartaniuk az alkotmányosság (ez még formába öntésre vár!), a humanizmus, az elemi társadalmi rend és erkölcs szabályait; egyébként pedig senkit sem szabad akadályozni véleményének, politikai meggyőződésének kimondásában, kényes ügyeket boncolgató elemzésének, építő kritikájának (akár éles hangú, vitriolos stílusú) megfogalmazásában. Továbbá nincsenek tabutémák: pl. a zsidó- és cigánykérdés elfogultságoktól, "tiszteletköröktől" mentes megvitatása, a kormány és egyéb köztisztviselőink, "szent teheneink", vagy a nyakunkba sózott "szövetségeseink" görbe útjainak, bűneinek, mulasztásainak bátor feltárása sem lehet tiltás, szankcionálás tárgya. (Nem vagyunk "kiskorúak", nem igénylünk "bölcs vezéri iránymutatást", vagy a közbeszéd "pártszerű tematizálását".) Általában minden törvény és jogszabály - beleértve a médiáról szólót is - akkor jó és üdvös, ha a lehető legegyszerűbb és legegyértelműbb, vagyis ha nem tartalmaz "kiskapukat", kijátszható és többféleképpen magyarázható, fiskális csűrés-csavarásra felhasználható passzusokat.
      Aki e vázlatosan jelzett szellemiség ellen (akaratlanul vagy szándékosan) vétkezik a sajtó világában, az fizesse meg a méltányos árát, s ha alkalmatlan a foglalkozására, fusson el Kukutyinba zabot hegyezni! A dilettánsok, a sunyi bajkeverők, a "hivatásos (megélhetési) rettegők", a dróton rángatott bértollnokok hamarosan maguktól is kikopnak, lemorzsolódnak; ám ha mégsem, akkor néhány elrettentő bírósági ítélet szigorúan rászorítja őket erre. Az a gyakorlat is tűrhetetlen, hogyha bárkit alaptalanul besároznak, megvádolnak a "mindenható" (tán egész életét romba döntő!) médiában, akkor többnyire nincs módja ugyanott rögtön megfelelni, és megvédeni nevének, szándékainak tisztaságát.
      Eszméljünk rá, hogy sem a Fideszben, sem más pártokban nem bízhatunk meg feltételek (garanciák) nélkül; tehát minden olyan sajtótörvény eleve ártó és semmis, amely nem a nemzet önérdekében születik meg, hanem bármelyik zsarnoki rezsim (vagy a háttérben megbúvó rabtartóink) "vallásos fölmagasztalását" és tőlünk elbitorolt posztjainak távlatos megszilárdítását szorgalmazza. [A pártkatonáknak a pártsajtóban a helyük; de ott sem akárhogyan, hanem csupán az általánosan érvényes jogosítványok szerint ügy(nökös)ködhetnek.]

      Legelőször tehát sajtótisztesség kell, melynek fundamentuma minden nemzetellenes, romboló erő (pl. a cionista maffia!) végleges elhallgattatása; s majd ha kiválasztódnak a becsületes, igazságszerető, tehetséges és nemzethű munkatársak, akik hivatásuknak tekintik honfitársaik korrekt tájékoztatását, felvilágosítását, műveltségének gyarapítását, kizárólag akkor teremthető meg a (sohasem felelőtlen és korlátlan!) sajtó- és szólásszabadság is.
      Mindez azonban aligha megy könnyen és magától, alkalmasint (erőszakkal is) ki kell kényszerítenünk! Mivel ma a sajtó a legfontosabb (uralkodó!) hatalmi ágazat; ezért érthető, hogy külső és belső parazitáink, árulóink miért ragaszkodnak foggal-körömmel hozzá.
      Ne csodálkozzon senki "elfogultságomon", mert a sajtó, az oktatás és a kultúra vonatkozásában nem ismerek tréfát; elvégre ez még Magyarország, s itt mindennek és mindenkinek nemes, őshonos fajtánk megmaradását és boldogulását kell önzetlen odaadással szolgálnia. Aki ezt nem érzi át, s nem fogadja el, annak semmi keresnivalója nincs a médiában, de még szerencsésebb, ha kies tájainkról is önként távozik. (Hívatlan betolakodóknak, idegen hódítóknak, rosszarcú gyüttmönteknek - szegediesen - kívül tágasabb!)
      Ha a Fidesz nem a föntiek értelmében cselekszik (ez sajnos már világosan látható!), akkor ugyanúgy a züllesztésünket, gyarmati leigázásunkat mozdítja előbbre, mint az MSZP és az SZDSZ, vagy bármelyik sátáni helytartó és szálláscsináló bagázs. A jelek szerint a bevezetendő szabályozás sarkalatos célja még most sem az optimális sajtóviszonyok elérése, pláne nem a posztkommunista-neoliberális médiatúlsúly kiküszöbölése; hanem éppen a kártékony manipulációk fenntartása, ill. a legnemzetibb, legradikálisabb (a pozíciójukat és harácsolt vagyonukat éberen őrző, hitvány kiskirályoknak kétségtelenül kellemetlen!) ELLENZÉKI ÚJSÁGÍRÓK ÉS GONDOLKODÓK MEGFÉLEMLÍTÉSE, s egyébként is partvonalra taszított - központilag inkább üldözött, mintsem támogatott -, komoly áldozatokkal működtetett, gúzsba kötötten is versenyző fórumainak (heti- és havilapok, internetes portálok, blogok, rádiók) totális ellehetetlenítése.
      Ezt a kézenfekvő tényt legföljebb a javíthatatlanul agymosott, nihilista birkák és a legelvakultabb Orbán-hívő "fülkeforradalmárok" nem veszik észre. Csak nehogy túl későn ébredjenek a keserű valóságra!
      Rövid értekezésem befejezéseként megemlítem még, hogy az érdemi rendszer- és államformaváltás végrehajtása nélkül, no meg a hőn óhajtott igazságtétel és elszámoltatás következetes elszabotálása miatt (ezekben a Fidesz is főkolompos!) a sajtószabadság kivívása, továbbá az egyetemes magyarság föltámadása is ítéletnapig plátói szerelem marad. A helyzetünk minden fronton oly vészjóslóan veszedelmes, hogy szinte okot ad a sírva vigadásra s az irracionális reménykedésre.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.