Orbán: "Ha roma gyerekek potyognak az égből, akkor is meglesz!"
Nagy József

A kormányváltás óta számos osztályfőnöki órára kísértük el Orbán tanár urat. Sőt, pár hete egy korábbi ofőt, Gyurcsányt is meglátogattuk - akkor Tiszaföldvárig jutottunk. Most viszont egészen nagyot álmodtunk: Brüsszelben, az unió csúcstalálkozóján abszolváltuk az aktuális negyvenöt percet. Csúcsriport.

Ennyi és ilyen grandiózus tanórát egy helyen mi még nem láttunk. Az egyik teremben Angela Merkel ül és szól higgadtan a német fakultáció diákjaihoz, a szomszédban Nicolas Sarkozy beszél állva, hatalmasakat gesztikulálva a francia nebulóknak, a harmadikban pedig a brit David Cameron ad elő, s oly elegáns, amilyet még Karinthy se tudna írni.
De hiába a sok sztárprofesszor, bennünket a mi osztályfőnökünk érdekel leginkább. Pontosan csöngetnek ki a möszijőnél, aztán a fraunál, végül a miszternél is, de Orbán sehol. Beballagunk a magyar osztályterembe, felütjük irkánkat, faragjuk ceruzánkat - semmi. Negyvenöt perc telik így.

A szervilizmus hullámai

De aztán - mint minden rossz - mi is elnyerjük méltó jutalmunkat: Szijjártó Péter kíséretében megérkezik a tanár úr. Komótosan, zsebrevágott kézzel, olyan kék nyakkendőben, amilyen csak neki van a világon, és oly csillogó magabiztossággal, mintha épp Obamával hamburgerezett volna.

Képgaléria!

Pedig "csak" az oktatói állását minap nagy nehezen megtartó Silvio Berlusconitól jön - ez a csúszás oka. Nem mintha bárki is fel merné róni Orbánnak a késést.
Természetesen nem a mindjárt megtörvényesedő új médiaszabályozás meg az általa keltett egzisztenciális szorongás veti bennünk a szervilizmus hullámait (dehogynem), sokkal inkább az, hogy megtudjuk: Orbán annyi hatalmassággal tárgyalt az elmúlt napokban a jordán királytól az azeri vezetőn át Barrosóig, hogy már maga sem tudja, ki mindenkivel ült asztalhoz.
A megannyi megbeszélés oka, hogy januártól fél évre Magyarország lesz a közös európai iskola soros elnöke, így az egyenlő osztályfőnökök között Orbán lesz az első. Kedvére való ez a szerep, mondja is, hogy olyan kormányzati rendszert sikerült idehaza felépítenie, amelyben minden miniszter önállóan viszi az ügyeket, így jut ideje az uniós föladatra.

A Nap árnyékában

Formában van, viccelődik, verbális képet verbális kép követ. Szó esik hasra eső pincérről, dagadó vitorlával hasító hajóról, amit még a fúrókkal ügyködők sem tudnak elsüllyeszteni (ülj le, Kund fiam, elégtelen), aztán kiderül, hogy Magyarország bizonyos témái "a Nap árnyékában vannak". De ami ennél örömtelibbnek tetszik: "Gépjárművünk az árokból felkerült az úttestre." Ez utóbbi azt jelenti, hogy a sok kiváló ofő "komoly és szép döntéseket hozva" eldöntötte, felszámolja az eurózóna történetének legmélyebb krízisét. Hogy a vizuálisok is értsék: "A válság olyan az eurónak, mint az új kocsinak a törésteszt: felszínre hozza a hibáit." Elképzeljük.
"Az euró konstrukciós hibáinak kijavítása" a magyar elnökség idején zajlik majd. Lényege, hogy a tagországok megmentik a közös fizetőeszközt, rákényszerítik egymást a takarékos gazdálkodásra, módosítják az alapszerződést, és kidolgozzák az úgynevezett stabilitási mechanizmus részleteit. Mindehhez hazánk mutat jó példát: idén 3,8, jövőre pedig 3 százalék alatt lesz a magyar hiány, "ha roma gyerekek potyognak az égből, akkor is". Ezt nem képzeljük el.
Az ofői expozéban szó esik még a lengyel tengerparttól a horvát kikötőkig kígyózó észak-dél gázvezetékről, plusz arról, hogy a "bővítési fáradtság" ellenére Horvátországnak az EU-ban a helye.

Ne szaladgálj!

És bár Brüsszelben vagyunk, nem maradnak el a hazabeszólások. Például hogy kontinensünket "jobbközép kormányok tudják rendbe tenni... jó hazafiak tudnak más jó hazafiakkal közös európai célokat elérni". Vagy hogy a nyugdíjrendszer a nyugati világban két pilléren nyugszik, a volt kommunistáknál meg hármon.
Utóbbihoz, mármint a nyugdíjak biztosításához már itthonról ismert adalék, hogy a foglalkoztatási arányt ötvenötről minimum hatvanöt százalékra kell emelni, plusz lesz szíves szaporodni a magyar. Az ofő szerint ennyire egyszerű a képlet. "A nyugdíjrendszer bajait nem bonyolult közgazdasági megoldásokkal kell orvosolni." Amiből az is következik, hogy "a mi sorsunk otthon dől el, nem Brüsszelben, nem kell ideszaladgálni a cégeknek sem". A kiszaladgálás különben is "régi, moszkvai beidegződés". (Simor, multik! Egyes.)
Az előadás végén kérdezhetnek a diákok. Valaki az iránt érdeklődik, hogy a tanári csúcstalálkozón felvetődött-e a bankadó ügye. "A csúcson nem. Másutt viszont élénk érdeklődést kísérte" - így doktor Orbán somolyogva. Majd elárulja, közös hasznosításra felkínálta know-how-t, és konstatálja, hogy Magyarország immár nem csúcstartó e téren, Ausztria ugyanis "állandóra" vetette ki a pénzintézeteket terhelő sarcot.
Jó ez a végszó, amúgy is idő van, menne az ofő, amikor egy öreg diák, a Magyar Nemzetet évek óta Brüsszelből tudósító Lovas István kap szót. Azzal kezdi, hogy ő annyira kínosakat kérdezett már Bajnai és Gyurcsány tanár úrtól is, hogy olyankor még a kamerák is leálltak. És hogy ő most is olyat fog. Nagy levegő.

Áldott jatt

Már-már attól tartunk, komoly torokra uszulás következik, ám ehelyett azt veti fel tanulótársunk, hogy a külügyi képviseleteken, például New Yorkban még mindig a vörös osztályfőnök, Gyurcsány Ferenc emberei ülnek, akik nem restellnek népszavás újságírókkal, bizonyos Bartus Lászlóval barátkozni. Továbbá azt is kifogásolja Lovas, hogy a kormány nem hordozza külföldi útra a nemzeteseket.
Orbánról lerí, hogy szereti az (ilyen) kemény kérdéseket. Sőt, elárulja, hogy eztán is elvárja őket. Különben is: "Nincs bajom újságíróval. Ír, amit ír. Én meg gondolok, amit gondolok." Korrekt. Aztán meg jelzi, hogy Lovason kívül még egy nemzetes ül a teremben, őt most éppen utaztatták.
Derültség közepette köszön el a tanár úr. Int egyet a diákság felé, aztán az ajtóhoz indul. Ruganyos lépteit egyedül Lovasnál szakítja meg, vele lejattol, mi több, széles mosolyt és szeretetteljes szavakat is ajándékoz a tagbaszakadt nebulónak: "István, boldog karácsonyt!"

Mi meghatottan, a sarokból lessük az ihletett pillanatot, és akarjuk hinni, hogy kicsit mindnyájan istvánok vagyunk.