| Kezdőoldal : Mi a gond Magyarország 1989. október 23-án kelt "alkotmányával"? |
Mi a gond Magyarország 1989. október 23-án kelt "alkotmányával"?
2010.12.04. 18:04
Mi a gond Magyarország 1989. október 23-án kelt "alkotmányával"?
ALKOTMÁNY-t teljes közösségek alkotnak meg, nemzedékek során át, a kozmikus (természeti) törvényekkel összhangban. Célja: elvek, értékrendek, szellemiség, szabályok rögzítése által az egész közösség védelme, éltetése, gyarapítása ("Túlélő hangyák nincsenek, csupán túlélő hangyabolyok vannak." /LHA/). Magasabb erkölcsi és népképviseleti szintről határozza meg a megalkotandó törvények szellemiségét, kereteit. Jellemzője a "kötelességek és jogok összhangja".
TÁKOLMÁNY-t közösségek egyes csoportjai tákolnak össze, rövid idő alatt. Célja: valójában csoportok érdekeinek érvényesítése. A kozmikus (természeti) törvényeket (pl. önfenntartás, létfenntartás az élet minden területén, természetes életrendszerek hosszútávú egészséges működése) nyugodtan figyelmen kívül hagyja ("A népakarat kijátszása a demokrácia jogrendjében" /PJ/). Húsz év alatt népünk, hazánk - e "tákolmány" hibái és rejtett csapdái miatt (itt: 11 db) - sokat szenvedett.
E tákolmányból kimaradt a 'magyar nemzet' fogalma, így szükségszerűen annak - mint közösségnek - védelme, éltetése, gyarapítása is (ami bármely nemzet bármikori alkotmányának elsődleges célja kell legyen). Belekerült viszont a 'nemzeti és etnikai kisebbségek' védelme.
Kérdés: Hogyan érvényesül így a kiegyensúlyozottság és az azonos bánásmód elve? Mitől a Magyar Köztársaság alkotmánya, ha épp a magyarság éltetése, védelme hiányzik belőle?!
E tákolmány megengedte, hogy az országos statisztikákból kimaradjon a nemzeti vagyon szintje (fontos közérdekű adat!), így annak alakulása követhetetlen és számonkérése lehetetlen.
E tákolmány lehetővé tette a nemzet valós helyzetértékelésére alkalmatlan GDP (bruttó hazai termék) erőszakolt, ködösítő használatát, és "elfeledtette" a helyzetértékelésre kiváltképp alkalmas - a természetóvó és -megújító költségekkel helyesbített - GNP (bruttó nemzeti termék) használatát. Így rendre hiányos, illetve hamis képet kaptak és kapnak hazájukról a magyar állampolgárok.
A tákolmány lehetővé tette az ország e két évtized alatt működő vezetői számára, hogy - téves döntéssel avagy szántszándékkal, önként avagy idegen nyomásnak, zsaroló erőszaknak engedve - adósságcsapdába csalták a rájuk bízott jelenlegi - sőt: a politikai hatókörükbe nem tartozó, jövendő - magyar nemzedékeket. Az állam átadta pénzkibocsátási jogát a Magyar Nemzeti Banknak, az pedig beszüntette a valós Forint-kibocsátást, és államközi/nyílt piaci kölcsönökkel finanszírozza Magyarország működését, hatalmas kamatveszteséggel terhelve a magyar népet. A deviza alapú hitelek (forint-alapúak híján) tőzsdepiaci játékszerré züllesztik a magyar embereket.
E tákolmány megengedte, hogy hazánkban is kialakuljon egy "ember embernek farkasa" típusú - embertelen és istentelen - társadalmi-gazdasági modell (Káin elpusztítja Ábelt). Ez szemben áll a magyar népléleknek hagyományosan megfelelő, magasabb életeszményeket követő, emberséges létmodell megvalósításával (Hunor segíti Magort - és fordítva; humanizált önzés /SJ/).
E tákolmány védelmét élvezve, a globális nagytőke 30 év alatt kb. 400 Milliárd USD értéket vitt ki az országból, törvényesen. Eközben a magyarság tömegei elszegényedtek, megnyomorodtak.
E tákolmány - tisztes, reményteljes közösségi jövőkép felmutatásának elmulasztásával, magzat- és életellenességével - elérte: mintegy másfél millió magyar gyermek megszületése meghiúsult.
A cikk folytatása a tovább linkre kattintva érhető el.
E tákolmány fedezte, hogy olyan - valódi közösséghez méltatlan, indokolatlan s igazságtalan - jövedelmi-vagyoni különbségek alakuljanak ki, amelyek megengedhetetlenek.
E tákolmány ellehetetlenítette a valós magyar őstörténet és -kultúra terjesztését, tömeges megismerését, ezáltal a magyarság mint közösség lelki-szellemi megerősödését, talpra állását.
E tákolmány lehetőségeit kihasználva a vezetők olyan szövetségi rendszerekbe (EU, NATO) vitték be Magyarországot, amelyek többet ártanak, mint amennyi hasznot hoznak.
E tákolmány folyamatosan lehetővé teszi, hogy a nép/nemzet hosszú távú fennmaradását biztosító, meg nem újuló, létfeltételt jelentő természeti kincsek (termőföld, víz, ásványok, szelek) ország- és nemzetidegen erők kezébe kerüljenek. Aláássa a nemzet hosszú távú létét, és bizonytalanságban tartja a közösség egészét. Ez - bármely közösség számára - elfogadhatatlan. A magyarság közel egy évezreden át élvezte azt a biztonságot, hogy e kincsek a Szent Korona örökös tulajdonában voltak, és csak annak alattvalói birtokolhatták. Ezen értékek ma is lehetővé teszik az önellátó magyar létet.
A Magyar Köztársaság "alkotmány-tákolmánya" a fent jelzett nemzetpusztítást tette lehetővé. Rossz szerszám, amellyel nem lehet a célt - a nemzetépítést - elérni. Ilyenkor - a tapasztalatok értékelése nyomán - a nemzet szerszámot, azaz "alkotmány-tákolmányt" cserél. Amúgy meg: születésében és működésében érvényesnek tekinthető a mai jogrend? Alapja valóban a népakarat, a szabadság és a jogszerűség alkotmánya? Úgy meg kell felelnie pl. a "jogsértés jogot nem alapít" jogelvnek, ki kell állnia a matematikai, pártatlan ellenőrzés - mellébeszélést kizáró (bináris kód!) - próbáját is.
A tákolmány bevezetője jelzi: öt megvalósítandó cél (többpártrendszer, parlamenti demokrácia, szociális piacgazdaság, jogállam, békés politikai átmenet) érdekében hozták létre eme ideiglenes jogszabályt. Az öt cél már régen, többszörösen bizonyítottan teljesült. Eldöntendő - bináris kódolású - kérdés: Van-e létjogosultsága egy olyan jogszabálynak, amelynek már nincs feladata? (Ostromlunk-e egy bennünket tárt kapuval fogadó várat?) A komputer válasza: 0 (nem).
A tákolmány a "nemzeti kerekasztal" (valójában: országos!) műve. Ki és milyen jogon hatalmazta föl e testület tagjait, hogy a magyar nemzet bármely rétegét egy rendszerváltás során képviseljék, és ezt milyen értékrend alapján tegyék? A korábbi Köztársaságok, a Magyar Királyság vagy a Magyar Népköztársaság jogrendjéből adódnak a testület jogosítványai?! Egyiknek jogrendjéből sem vezethető le e testület fölállása és működése. Eldöntendő kérdés: lehet-e jogérvényessége, legitimitása egy jogtalanul felállított testület jogalkotásának? A komputer válasza: 0 (nem).
Eredeti szövegezése és kihirdetése (Kossuth tér) alapján népszavazás általi jóváhagyással léphetett volna hatályba az alkotmány-tákolmány. Népszavazás viszont nem volt. A népszuverenitás nem nyilvánulhatott meg közvetlen - a legmagasabb rendű - formában, a népakarat pecsétje nem került az okmány utolsó sorai alá. Eldöntendő kérdés: a megtévesztéstől mentes tiszta politikai alku követelménye (a politikai elit és a nép kapcsolata) felől vizsgálva teljességgel jogszerű-e a tárgyalt alkotmány-tákolmány hatalomba emelése, hatályossága? A komputer válasza: 0 (nem).
Az 1990. évi országgyűlési választások alapját a tárgyalt alkotmány-tákolmány adta. Bár a köztársaság kikiáltása előtt hat nappal megtörtént a Munkásőrség feloszlatása , de a fegyverek begyűjtésére csak később (nov. 16-án) került sor. A szovjet hadsereg utolsó katonája 1991. június 18-án hagyta el hazánk területét. Belföldi és külföldi fegyveres hatalom védelme alatt hozták létre mai alkotmány-tákolmányunkat. Jogi alapelv: "hatalom nem alkotmányozhat". Eldöntendő kérdés: volt-e szabad alkotmányozás a fentiek nyomán? A komputer válasza: 0 (nem).
Tákolmányunk az 1949-es alkotmány (sztálini diktátum, bevallott cél: a magyar nemzet gerincének megtörése) örököse, némi - pusztító hatású - módosítással. Utóbbi lényege: a közjog céljai nem a nemzeti sorskérdésekre, hanem a társadalmi helyzetre, az egyénre irányulnak (beköszöntő szöveg: "Alkotmányunk már nem állam-, hanem állampolgár-központú." /SzM/. Ez viszont az alkotmány megalkotására jogosult közösség (nemzet) számára elfogadhatatlan. Eldöntendő kérdés: az illegitim módon, nemzetpusztító szándékkal létrehozott '46-os és '49-es alkotmány képezheti-e jogszerű alapját utódjának, a '89-es alkotmány-tákolmánynak? A komputer válasza: 0 (nem).
Tákolmányunk nem veszi figyelembe, hogy a történelmi jogfolytonosság szemszögéből nézve hazánkban utoljára teljességgel jogszerű helyzet (érvényes és hatályos alkotmány törvényes előírásai szerinti fölállt országgyűlés, jogosan működő kormány, idegen megszállás hiánya, stb.) 1944. márc. 18-án volt, a német megszállás előtti napon. Másnap megszűnt hazánk teljes értékű szuverenitása. A német megszállókat követték az '56-os népfelkelésünket is leverő szovjet megszállók, akik '91 júniusában távoztak. Eldöntendő kérdés: létezik-e a legalább ezeregyszáz éves Magyar Állam jogfolytonos utódállamaként - és így létében megalapozva jogállamként - a mai Magyarország? Helyreállt-e a történelmi jogfolytonosság? A komputer válasza: 0 (nem).
A feladat: nemzetközpontú, ősi, érvényes (!) alkotmányunkat kell mielőbb hatályba léptetni.
| |